Vége a motorozásnak, vége az életemnek?
A Honda Xelvissel nem sok bajom volt, ezért sokat nem is irkáltam róla, csak hasznátlam. Na jó, egyszer elszakadt a kuplungbovden, kellett rá új hátsó féktárcsa, a tükör csuklóját s.k. kalapáltam helyre, villaolajat is kellett cserélni benne és felújítani a hátsó lengéscsillapítókat(azóta is jók), aztán az idei szezont új első fékbetétekkel indítottam. A nagyberuházás a gyári légszűrő volt hozzá, mert az ugye eredeti japán, másban ilyen nincs. De belefért, öt és egynegyed év alatt ez semmi.
Jó motor? Abszolút. Miért adtam el? Egyszerűen azért, mert amire én használtam, azaz munkába járásra, sokkal jobb egy robogó. A nagy országkerülő túrák elmaradtak, de ilyesminek nem feltétlenül egy 250-es géppel kell nekivágni, még akkor sem, ha 36 lóerős. Igen, annyi. Minden egyes literből 145 ló, ez azért egész jó. Arra bőven elég, hogy a lámpától indulva megteremtsem magam körül az űrt.
De valójában egy csapda is, amiből egyetlen kiút van: az, ha kicsinek érzi a motort valaki és mondjuk minimum hatszázasra váltana – ahogy a xelvis-esek közül sokan. Mert ha már túrázol, pláne cuccal és két személlyel, akkor tényleg kevés a 250 köbcentis V2. Csakhogy az ingázáshoz az ember nem akar nagyobb motort, amúgy meg az utóbbi időben már 4 liter alatt eljárt városban, van némi rakodóhely az ülése alatt, mindig beindul, a váltója egy műszer, mi kell még? Mondjuk egy doboz jó lett volna a hátuljára, amibe be tudom dobni a bukót, és semmi több. Ha nem adom el, vettem is volna rá egyet.
Egyszer már el akartam adni, pontosan azért, hogy robogóra váltsak, a vevőjelölt srác itt a cégnél volt vágó: Roberto. Odaadtam neki hétvégére, hadd menjen vele, és tetszett neki. Úgy is volt, hogy megveszi, annyira, hogy Kecskeméten már megalkudtam egy robeszra, amikor felhívtam, hogy akkor tutira megveszi-e. Mondta, hogy nem: olyan szavak hangzottak el, mint ex-feleség, meg vagyonmegosztás. Ugye egyértelmű: nem lett deal, és nem lett robogóm. Később Roberto vett egy CB 500-ast, ami a blokkot leszámítva szinte teljesen ugyanez a motor, igaz, annak valamiért magasabb a kormánya, ezért kényelmesebben ülnek azok is rajta, akik nem olyan majomalkatúak (rövid törzs, hosszú kar), mint én. És persze erősebb.
Ez még tavaly előtt történt, épp eladtuk a régi kérót, kölcsönlakásban laktunk, újat kerestünk, a franc foglalkozott a motor eladásával. Eljárogattam vele, és beletörődtem, hogy a robogó-projekt elnapolódott. Aztán az idén is: tavasszal vizsgáztatni kellett, előtte lehetetlen eladni, utána meg már azért, mert nincs kereslet. Hirdetgessem hónapokig, ahogy azt a pár Xelvist láttam mindenféle oldalakon? Mivel nem ismerik, nem is keresik – ki venné meg?
Ekkor jött Dani, aki szintén vágó, szintén az Indexvideóban, és rákérdezett, hogy nem eladó-e. Megnézett pár háromszázezres motort, és elment az életkedve. Aztán hogy Roberto vagy a mi Zách Danink tanácsára kérdezte meg tőlem, már nehéz kideríteni – talán mindkettő. Szóval a vágó Dani is megkapta a Xelvist egy hétvégére, és kijelentette: kell neki. Csak szorul a gázmarkolat. Gyors olajcsere, gázmarkolat-javítás és már vitte is. A Xelvis sosem volt olyan jó, mint amikor odaadtam. Hozzáadtam a csomaghálót, egy Lidl-tárcsazárat, elmondtam, melyik Motul-olajjal a legjobb a kuplung, mert azt már érezni, hogy a lamellák nem újak.
Az pedig külön vicces, hogy minden nap látom az egykori motoromat azóta is. A kelleténél kicsit többet is, mivel Dani pár száz kilométert tett meg vele, amikor bekrepált a feszültségszabályzója. De legalább tudja, hogy akkor még tényleg jó volt, amikor eladtam neki, mert beletekert egy nagyobb adagot a motorba – nem is reklamált, a garanciális jelleggel pedig próbáltam volna beszállni az alkatrészbe, de csak legyintett: van ilyen. Mondjuk az ebből a korszakból származó Hondáknak tényleg ez a gyengeségük. Én megúsztam, Dani már nem.
Öt éve vettem. Akkor 26 ezer körül mutatott az órája. Amikor elment, valamivel 37 ezer felett járt a számláló – gondolom megfigyelték, kerültem az „x km volt benne” fordulatot, mert ki tudja azt. Nagy túrázós terveim nem voltak, de egyszer-egyszer elvetődtem vele pár helyre, voltam legénybúcsúban Abádszalókon, meg Belsőség-találkozón Perkupán, de a kilométerek többsége Budapesten és a közvetlen környékén pörgött bele.
Bukás nem volt, de volt egy randa eldőlésem, amikor egy sajtórendezvény után tárcsazárral akartam elindulni, ekkor vettem meg a sárga emlékeztető zsinórt a zárhoz. Ekkor kicsit elhajlott a fékkar, de hogy, hogy nem, a Pan European fékkarja pont passzolt rá. Szerencsére a Honda a polcairól válogatja össze a cuccokat a motorjaira, ami még egy belpiacos motornál is nagy segítség. Pláne, ha a belpiacos motor részben egy európai modell komolyabb elemeit is hordozza. Szóval nem volt nagy szívás vele, amit én díjazok.
Valahogy az egész családot megviselte a Xelvis távozása. A kislányom imádott rajta ücsörögni, pont kétéves korában vettem, szinte amióta az eszét tudja, megvolt. De a feleségem is szomorú volt, pedig ő úgy fél motoron, hogy csak egyszer volt hajlandó felülni hátra, igaz, akkor teljesen magától. Valójában fel sem merült bennem, hogy egyáltalán rá fog ülni, de legyőzte a félelmét. Mondjuk harmincnál már szólt, hogy azért ennyire ne száguldozzunk.
Hogy most mi lesz? Megmondtam: egy robogó. Már megvan, ronda, de finom, Papp asszonyság szerint sokkal kevésbé férfias, de az már egy másik történet lesz. Bár az elején még voltak kétségeim, a Xelvis minden egyes forintot megszolgált, amit ráköltöttem. Jó volt, hogy volt, de most jó, hogy jön valami más.
Az oldalról ajánljuk
- Hírek
A 95 lóerős mezőnybe érkezik a Morini új crossovere
Visszahozza a Moto Morini a Corsaro nevet, de a nagy elődhöz, amitől minden motorbuzinak nedves lett a bugyija, már vajmi kevés köze van.
- Hírek
Evel Knievel leghíresebb balesete ihlette a limitált szériás Rocket 3-at
1967 december 31-én Evel Knievel rommá törte magát karrierje leghosszabb ugratása végén és 29 napig kórházban ápolták. Mire is lenne jobb emlékezni?
- Hírek
Frissítette a BMW az F 900 R-t és az F 900 XR-t
Fejlesztett futómű, célzott ergonómia és kisebb tömeg a 2025-ös frissítés középpontjában.
- Esemény
Vége a MotoGP 2024-es szezonjának: Jorge Martín életében először világbajnok a királykategóriában
Az utolsó versenyhétvége sprinfutamát és főfutamát is Pecco Bagnaia nyerte, de ez se volt elég, hogy utolérje Martinatort.