Helló,
a szomszéd faluban árulnak egy érdekes Cagiva Blues 125-öst. Két hete tettem le a B125-ös jogsit, ez talán megfelelne nekem.
Nem találtam hozzá adatokat, belefér a kategóriába? Lehet, hogy perverz vagyok, de valamiért meggyőzött a formája – érdemes megvenni?
G. János
János,
hú, hirtelen nosztalgiám támadt. Kamaszkoromban egy barátomnak volt ilyen gépe, gyönyörű bordó – akkor, tizenpár évesen legalább olyan frankónak tűnt, mint egy Vmax. Nem véletlen: a tank oldalpaneljei, az ülés szabása s több apró részlet rímelt a japán 1200-esre. Rengeteget száguldoztunk a lakótelepen – ment, minta disznó, és neked pont ez a baj.
Ez az egyhengeres kétütemű a B125 teljesítménylimitjéhez – 11 kW, avagy 15 lóerő – túl erős. A Cagiva blokkja 23,5 lóerős, imádni forogni, könyörög a gázért. Maximális teljesítményét 9100-on adja le; a váltó hatfokozatú, szükség is van a használatára. Az ülés kényelmes, a testhelyzet jó, de sajnos több alkatrész már hiánycikk. A motorba még majdnem minden rendelhető, de a külső fogyó alkatrészek pótlása nem egyszerű.
Csalásra viszont nem buzdítlak, ha nincs rá jogsid, ne vegyél Bluest – ne aggódj, nem kell lemondani a korai kilencvenes évek magashasú softchoppereiről. Számos japán gyártó kínált hasonlót, vagy picit szebbet: a Honda CM125, a Suzuki GN125 vagy a barokkosabb Marauder 125, esetleg a Yamaha Virago 125 és a YBR125 Custom is megfelelő lehet.
Ezek négyüteműek, minden alkatrész van hozzájuk, sőt, teljesítményük is passzol a B125-ös kategóriához. Talán nézd meg ezeket is – igaz, hogy gyöngébbek, de így nem akadsz majd fenn a közúti ellenőrzésen. A legjobbat a végére hagytam: bármelyik fogyasztása nagyjából fele a pörgős Cagiva Bluesnak.
Hajrá,
Zirig Árpád