100 km csupán kilencszázért

A digitális kijelző is a 650-esről származik, bár ennek a megoldásnak az adaptálása talán nem volt a legjobb ötlet: a nyomógombok nehezen kezelhetőek, a motor mellett állva, erős koncentrációval is kihívást jelent a benyomásuk, nem hogy menetközben, félhomályban vagy kesztyűben. Funkciója nem túl logikus, a felső gombbal csak a kijelző kontrasztja állítható, az alsóval pedig minden egyebet lehet, vagy inkább csak lehetne állítani.

Használhatóság szempontjából a kis Hyo messze legbosszantóbb tulajdonsága, hogy a rajta lévő tükrök jobban hasonlítanak az elvarázsolt kastély mókás, torzítós tükreire, mint egy olyan kiegészítőre, ami segíti a tájékozódást a mögöttes forgalomra vonatkozóan. A koreai fejlesztők fantáziadús, rombusz alakú tükröket terveztek, melynek legnagyobb hátránya, hogy pont azt a háromszöget vágja le, amiben látnánk, hogy a srégen mögöttünk lévő sávokban mi történik. Áldottam a koreai tervezőket, amikor zárt sisakban ringlispíl módjára forogtam, hátha fény derül arra, hogy jönnek-e mögöttem. Napokig állítgattam, míg végére a tükörben a dzsekimmel felesben már a forgalom egy részét is láttam.

Városban, országúton, autópályán, egy és két személlyel is próbáltam a Hyosung 250-es sportgépét. Tapasztalataim pedig alapvetően pozitívak. Minimális plusz ráfordítással élvezetes, pályamotorozásra is alkalmas géppé tehetjük, és jó kis gép a sportbabérokra törő kezdőknek is. Megbízható blokkja, harapós féke, jó menetstabilitása segíti a motoros fejlődését, az ára pedig tényleg magáért beszél.