Célszerszám

Alaposan kikönnyítették a lánckereket

A hang tehát visszafogott, az erő viszont félelmetes. És a gázkar elfordítására félelmetesen hamar meg is érkezik, szinte kétezer alól gyorsíthatunk. Semmi dadogás, kerregés, az LC8 jelzésű V2-es blokk már-már szívódízeles könnyedséggel produkál számottevő nyomatékot alapjáratközelben is.

És eléggé rezeg. Az időszakos ágyékzsibbadás mellett ez még egy problémát jelent: a tükrökben bizonyos fordulatszám-tartományokban elmosódik a kép. Pedig milyen szép tükrök ezek, a KTM nagyon büszke is rájuk, hiszen ez már nem nemzetközi piacon vett egyentükör, hanem valódi osztrák termék. Csak hát néha rezeg. És kicsi. És főleg a vállam látszott bennük. Biztos lesz majd jobb is.

Érzéketlen az úthibákra

Import, de remek választás,
a nagy Brembo nagyot fog

De, kit érdekel a tükör, 98 lóval úgyis többnyire előre kell nézni. És gyakran, nagyot fékezni. A motor tud ilyet, a két hatalmas, lyuggatott első tárcsája a négydugattyús, radiális Brembo nyergekkel hatalmasat fog. A hátsó, kétdugattyús, egytárcsás rendszer közel nem ilyen hirtelen, a pedál játéka nagy az enyhe lassítás és a blokkoló szorítás között - ez jó, hiszen a hátsó kerék megcsúsztatása kevésbé a meggondolatlanság, inkább szándékos akarat műve.

Városban szerettem a gépet, mérete, tömege ellenére jól manőverezhető, kellemes közlekedési eszköznek bizonyult - és persze mindig elismerően intettek a szembejövő motorosok. Országútra kifutva viszont hamar elmúlt az emelkedettség érzése.

Az anyaország felségjelzésével

Egyrészt féltem, hogy kifogy a benzin, mert a tank kicsi, a motor pedig nagy tempónál sokat eszik, benzinóra viszont nincs a primitív műszerfalon. Másrészt a nulla szélvédelem és a függőleges üléspozíció egyenes következménye, hogy a KTM 950 SMR alkalmatlan nagy sebességű országúti motorozásra. 140-150 körül már erősen kapaszkodni kellett a kormányba, e felett pedig jött a könnyű elejével az instabilitás. Persze le lehet feküdni a tankra, be lehet hajlítani a könyököt, de az marha kényelmetlen. Az alkati adottság még nem lenne baj, hasonló felépítésű, ám kisebb gépekkel egész vidáman eljárkáltam én kis sebességgel is. Csakhogy a KTM bivalyerős motorjával annyira szívesen menne gyorsabban, hogy szívfájdalmat okoz csupán a szél miatt megállni az elvi végsebesség kétharmadánál.

És ha a gép sajátom lenne, én fizettem volna érte, még a pénztárcám is fájna ilyenkor. Kiadni több, mint hárommillió forintot egy motorra, amivel lehetne keresztbe menni, de nem tudok, viszont nem lehet gyorsan menni, pedig szeretnék? Hát nem. Vagy inkább az Adventure-t venném, vagy beiratkoznék egy szupermotó-tanfolyamra. (Előbbi. Öreg kutya már nem tanul új trükköket.)

Teszt: KTM 950 SMR - 2007