Bekövetkezett, amitől a Honda rettegett: Márquez összecsukta magát

A levegő negyven fok felett mozgott Jerezben, ilyen körülmények között még soha nem motorozott ott a mezőny. Nem véletlen, hogy a nyár kellős közepén Andalúziába még a turisták sem mennek, a hőség annyira elviselhetetlen. A tengerparton létezni is megerőltető, nemhogy motoron ülni és versenyezni. Franco Morbidelli megjegyezte a futam után, voltak pillanatok, amikor minden levegővételnél fájt a tüdeje, és úgy érezte magát, mintha egy égő házból kellene kimenekülnie. A negyvenkét fok rengeteg, de ehhez jön még a bőrruha és a sisak, no meg az apró, bár mégsem elhanyagolható adalék, hogy a saját motorján kívül az előtte haladó is ontja magából a hőt, így kissé olyan, mint egy rakétakilövést közvetlen közelről nézni.

A bukásokban közrejátszó másik zavaró tényező pedig az új Michelin gumi lehet, amely sajnos pont annyira szedte áldozatait, amennyire azt sokan előre sejtették. De ezekről majd kicsit később, kezdjük talán Marc Márquezzel.

A regnáló bajnok esete is jól mutatja, nehéz dolog a legjobbnak lenni, főleg ha mindenki elvár tőled valamit. Baszakodnak a testvéreddel , de közben elvárják, hogy mindehhez vágj jó pofát, nem éppen a legjobb motort adják, de azért elvárják, hogy nyerd meg az összes futamot, pontosan tudják, hogy ez nem a te versenyed, de csendben arra számítanak, leiskolázod a komplett mezőnyt, végül pedig azzal nyomasztanak, hogy minden rekordot meg kell döntened, miközben azzal nem foglalkoznak, hogy eközben a bőröd csúnyán vásárra viszed.

Ezek közül Márquez képes lenne bármelyiket abszolválni, de esete is jól mutatja, a motorversenyzés továbbra sem az a biztonságos játékterep, amelynek sokan hiszik, és a dolgok nem csak úgy történnek. Kilenc világbajnoki címet beállítani adott esetben nem könnyű, megdönteni pedig meseszerű. Mindenki tudta, hogy a Hondának vannak hiányosságai, sőt, komoly hiányosságai, az egészet mindvégig Márquez zsenialitása ellensúlyozta, egészen tegnapig, amikor bekövetkezett az, amelytől mindenki félt, talán még a Hondánál is: súlyosan megsérült. És most nem úgy, mint eddig, hogy fájt-fájt, de leporolta magát, és másnap nyert, hanem az orvosok szerint is két-három versenyt ki kell hagynia.

Nem állítom, hogy jövő hét végén nem fog rajthoz állni, bár minden bizonnyal elmebeteg döntés lenne. Mindeközben motorozásával bizonyította, olyan magasan a mezőny felett áll, hogy alapesetben érinthetetlen lenne. Nemhogy a nap, feltételezem, a szezon legnagyobb teljesítményét nyújtotta, és azt hiszem nem túlzok ezzel. Tiszta szívből szorítottam neki, hogy dobogóra álljon, de még azzal is kiegyeztem volna, ha ez Quartararo újabb győzelmébe kerül. Mert ezzel a teljesítménnyel nincs olyan serleg, amit egy versenyző ne érdemelne meg. Még a futam elején hibázott, miközben Viñales elől próbált meglógni, de a mentés ismét maga volt a kisebb csoda. Senki nem tudja miként maradt a motoron, de ahogy az RCV-t a sóderágyban vezette, hogy aztán folytassa a futamot a tizenhatodik helyen, arra szavak sincsenek, és azt gondolom, száz versenyzőből jó eséllyel csak egyetlenegynek sikerülne. Végül olyan ámokfutást mutatott be, amely még tőle is kissé szokatlan volt. Néhány kör alatt átverekedte magát a mezőnyön, ismét Viñales-t üldözte, ezúttal második helyért harcolt, amikor ténylegesen bukott.

Ezúttal egy kegyetlen highsidert mutatott be. Ilyen típusú bukásból viszont csak kevesen állnak fel sértetlenül, főleg nem akkor, amikor százötvennél lövi ki katapultként a motor. Az első diagnózisok szerint eltört a felkarcsontja, azóta pontosítottak, és már tudjuk, a gömbcsontról van szó, ezt kell műteni.

A gömbcsonttörés talán az egyik legkellemetlenebb, és legnehezen gyógyuló testrész, hétköznapi embereknek minimum tizenkét hét a gyógyulási idő, plusz rehabilitáció. Márquez esetében az orvosok a legnagyobb optimizmussal a brünni versenyt jelölték meg legkorábbi visszatérési helyszínnek, mely három hét múlva esedékes, de akadnak olyanok, akik ezt is elhamarkodottnak tartják. Amennyiben így lesz, kijelenthetjük, Márquez szezonjának lőttek, és elmarad az idei kilencedik világbajnoki cím. Itt kell megjegyeznünk, hogy sokan már korábban aggodalmukat fejezték ki az idei szezon embert próbáló menetrendje végett, leginkább azért, mert féltették a versenyzőket. Hogy érzékeltessük, nem a levegőbe beszélnek, párhuzamba állítom a tavalyi évet és az idei tervezett menetrendet: míg a tavalyi szezonban harminchét hétvége alatt bonyolítottak le tizenkilenc futamot, addig az idén, tizennyolc alatt szeretnének tizenhármat. Rajongóként persze feláll tőle, de ha a versenyzőket nézem, inkább elengednék belőle néhányat, csak hogy megóvjam őket a teljes kizsigereléstől.

Most pedig térjünk át néhány mondat erejéig a gumikérdésre. Már a szezon előtt felcsendültek azok a pletykák, mely szerint a Michelin új abroncsai inkább a sornégyes motoroknak fognak kedvezni, mivel a franciák megváltoztatták a hátsó gumik geometriáját. Növelték az aszfalttal érintkező felületet, amely optimális esetben jobb tapadást eredményez. Viszont a hátsó tapadás javulásával az első gumikra kevesebb terhelés jut, emiatt pedig bizonytalanabbá válik a motor eleje. Jelenleg a MotoGP motorok két kategóriába sorolhatók: a V4-es blokkot (Honda, KTM, Ducati, Aprilia), és a hagyományosabb sornégyet (Yamaha, Suzuki) használók csoportjába. A V4-es blokkal szerelt motorokkal pedig eltérő módon fordulnak a versenyzők, mint a sornéggyel.

Míg előbbinél alacsonyabb a kanyarsebesség – szinte egy V betűt írnak le a kanyarban – emiatt sokkal agresszívebben is kell motorozni vele, addig utóbbiaknál inkább rajzolnak egy szép ívet, amely lehetővé teszi a magasabb kanyarsebességet. Az új gumik pedig a mérnökök egyöntetű véleménye szerint utóbbinak kedveznek, ezt még a Michelin főrménöke, Piero Taramasso is elismerte. Egy V4-es motort futtató csapat mérnöke szerint a nagyobb tapadás extra lassuláshoz vezethet az ő esetükben, sőt, még féktávokon is jobban megfogja az új abroncs a motort, ezért a pilótának szinte birkózni kell vele a kanyarokban. Emiatt sokkal több időt veszítenek a sornégyesekhez képest. Egy sornégyes motort futtató csapat mérnöke pedig arról számolt be, hogy az új gumiknak hála a kanyar közbeni sebességüket még inkább tudták fokozni, és az extra tapadás miatt a kigyorsítási szekcióban sokkal korábban húzhatja a gázt versenyzőjük.

Az elmélet röviden ennyi, amely persze nem kizárt, hogy néhány versenyen belül megdől, és talán abban is egyetérthetünk, ha nem történik Márquez bukása, már rögtön tegnap így lett volna. Márquezt leszámítva két Yamaha állt az első és második helyen, a suzukisok pedig nem értek célba. Joan Mir a versenyen bukott, Alex Rins pedig még a szombati edzésen. A válla kiugrott, ezért nem indulhatott a versenyen. A jövő heti szereplése csütörtökön dől el, amikor megvizsgálják a kórházban, de állítólag nem erőltetné, inkább Brünnre készülne.

A Yamahákat említve viszont nem a gyári motorok, hanem egy gyári, és egy szatellit motor vitték a prímet, Quartararo és Viñales. A francia ifjú már az edzésen is csodálatosan ment, és körrekorddal szerezte meg a rajtelsőséget. Rossi viszont szenvedett, így nem csodálom, miért szeretett volna várni bármilyen szerződés aláírásával. Mindenki úgy tudja, a petronasos szereplés szinte fix, mégis azt gondolom, még mindig van egy kiskapu, ha az idei szezon nagyon nem jönne össze. Jelenleg pedig elég nagy a gödör az olasz számára. Miután Piero Taramasso, a Michelintől a GP-re delegált vezetőmérnök is kritizálni kezdte, amiért nem változtat a stílusán, többen a védelmére siettek. A mérnök úgy gondolja, Rossi nem lóg eléggé a motor mellett, ezért nincs meg a tapadása, mire úgy reagált, hogy ezzel nem ért egyet, a gond csak annyi, hogy a nagyobb súlya miatt teljesen másként viselkednek alatta a gumik. Az igazság persze kifürkészhetetlen, de Rossi tegnapi versenye katasztrofálisra sikeredett. Csapattársával ketten lágy első gumit rakattak fel, de míg Viñales ott motorozott az elejében, Rossi nem igazán tudott előrébb lépni a kilencedik helyről, végül pedig feladta. A versenyt követő interjúban elmondta, az első gumikkal nem volt semmi baj, mert a Yamahákon nem igazán érződik a különbség a kemény és lágy első gumi között, hátul viszont továbbra sem volt tapadása, ezért szenvedett. Végül a motor is megadta magát, kigyulladt a piros lámpa, amely azt jelzi, azonnal állítsa le. A motorhiba okait nem tudják, Rossi pedig megígérte, igyekeznek előrelépni a jövő hétvégére.

Hozzá képest csapattársa, Viñales szárnyalt, Quartararo pedig mennybe ment. Noha nem úgy kezdődött számára a hétvége, ahogy tervezte, miután az első szabadedzésről húsz perces eltiltás kapott, amiért részt vett engedély nélkül egy teszten a vírus alatti időszakban. A francia éretten versenyzett, noha amíg Márquez versenyben volt, elég visszafogottan viselkedett. A spanyol hibája után viszont meglódult, és magabiztosan átvette a vezetést. Ettől a pillanattól kezdve teljes kontroll alatt tartotta a futamot, és sikerült annyi előnyt építenie, hogy Márquez többé nem jelentett veszélyt számára. Így a francia nyerte a futamot, és gyakorlatilag történelmet írt. Amikor Regis Laconi megszerezte a nemzet utolsó királykategóriás győzelmét – 1999 novemberében – Quartararo fél éves volt. Majd következett huszonegy év szünet, noha a franciák már Zarcóban is nagyon hittek. Neki mégsem sikerült, a csodagyereknek viszont igen, és gyanítom, győzelmének napja akár nemzeti ünnep is lehet. Az ügy kiemelt fontosságát is jól mutatja, hogy Quartararo sajtótájékoztatóját egyvalaki hekkelte meg elegánsan és humorosan, nem más, mint Johann Zarco, aki szintén sokszor állt nagyon közel a győzelem kapujában, de végül mindig elbukta. Most viszont berohant maszkban, hogy gratuláljon, miközben ifjú honfitársa épp interjút adott.

Győzelme egyébként nem csak nemzeti ügy lett, hanem a Yamahának is nagy szívességet tett, hiszen a modern érában a hangvillások szatellit motorja még soha nem állt a dobogó tetején. Nagy szó ez még úgy is, hogy tudjuk, Quartararo végeredményben már az idei évre is gyári motort kapott.

Apropó Zarco. A francia már a verseny előtt is jelezte a Ducatinak, véleménye szerint tempója megérett, és alkalmas lenne a gyári csapatba, ha esetleg valóban megüresedne Dovizioso helye. Ez persze elsőre is, sőt, másodikra is kissé furának tűnt, hiszen rajta kívül nem hiszem, hogy bárki úgy látná, a tempója győzelemre érett. A verseny során sokan egyébként is úgy kezelték csóri Doviziosót, mintha már nem a gyári csapat tagja lenne, miközben erősen a dobogóért harcolt a szatellit motoron ülő Jack Millerrel, aki minden jel szerint Quartararóhoz hasonlóan megkapta a gyári specifikációjú motort. Miller egyébként fantasztikusan motorozott, de a dobogóról mégis lecsúszott, mert a három héttel ezelőtt még a műtőasztalon fekvő Dovizioso kíméletlen volt, és jelezte csapata számára, korai még a visszavonulás és a kényszerszabadság mellett dönteni. Dovizioso jövője talány, de tény, tegnap a lelkét is kimotorozta. Miller egyébként állította, két tényezőn ment el a harmadik helye. Az egyik Márquez bukása volt, amit az első sorból nézett végig, és elrettentette, a másik pedig zsibbadó alkarja. Az ausztrál arról számolt be, hogy a verseny utolsó harmadában szinte semmit nem érzett, voltak pillanatok, amikor azt sem tudta, fogja a kormányt, vagy sem. Sokan úgy vélik, hogy elegendő lesz módosítani a kormány pozícióján, az egykori GP menő, Jeremy McWilliams viszont megjegyezte, nem biztos, hogy ilyen egyszerűen megoldódik a képlet. Megemlítette, hogy amikor saját magán tapasztalt hasonló jelenséget a múltban, akkor egy carpalis alagút szindróma volt a ludas, melyet okozhat akár vibráció is, de inkább egy régi sérülés.

Meglepetésnek ugyan nem mondanám, de a KTM-ek szemet gyönyörködtetően mentek. Pol Espargaro a hatodik helyen ért célba, a dobogó után hármasfogatban, mely azt jelenti, a szezon előtti tesztek alapján az előrejelzés valós a motort illetően. Espargarónak egyetlen másodperc hátránya volt a harmadik helyen célba érkező Doviziosóhoz képest, amely szenzációs, ha abból a szempontból közelítjük meg, hogy Jerezben eddig az osztrákok mindig szenvedtek, és ilyen körülmények között pedig még soha nem mentek. Újonc versenyzőjük, Brad Binder szintén nagyot alkotott. A dél-afrikai ugyan csak tizenharmadikként ért célba, mert a futam elején hibázott, de teljesítményén látszik, csiszolatlan gyémánt. A köridők jól mutatták, szintén a dobogó közelében harcolhatott volna, a tizenegyedik körben pedig Quartararón és Márquezen kívül ő volt az egyetlen, aki 1.39 alatti időre volt képes.

Az Aprilia úgy volt jelen a mezőnyben, hogy ezt alaposan titkolta. Aleix Espargaro kiesett, Bradley Smith pedig tökutolsó lett, úgy, hogy még az előtte célba érkező Tito Rabattól is kapott hét másodpercet. Kicsit úgy tűnik, feleslegesen szórják a pénzt benzinre.

De akinek még az Apriliától is nehezebb hétvégéje volt, az a Honda. Az olaszokkal ellentétben őket sokkal nagyobb veszteség érte, és a velük szemben támasztott elvárás is nagyobb. Márquez kiiktatta magát, és sajnos Crutchlow is, Alex Márquez pedig a tizenkettedik helyen végzett. Marc Márquezen kívül gyakorlatilag ismét Crutchlow volt az egyetlen, aki említést érdemlő módon teljesített a motorral. A hatodik helyről várhatta volna a rajtot, ha nem bukik a bemelegítésen, és írja ki magát a versenyből. A bukás utáni első percekben úgy tűnt, megsérült a nyaka, és agyrázkódást szenvedett, később ezek a tünetei enyhültek, a csuklója viszont fájni kezdett. A röntgen során kiderült, eltörött a sajkacsontja, ezért neki is műtétre lesz szüksége. Ha minden jól megy, nem kizárt, hogy a hétvégén ismét rajthoz áll. Példája is jól mutatja, a Hondával kizárólag úgy lehet gyorsan menni, ha mellette elképesztő kockázat vállal a versenyző.

A legnagyobb kérdés jelenleg az: hogyan tovább, merre az előre? Ha Márquez tényleg kiesne, és nem tudna vállalni további két versenyt, jó eséllyel bárki pályázhatna a világbajnoki címre ebben az eszement szezonban. Mégis azt láttam a versenyzőkön, amikor nekik szegezték a kérdést, hogy jelenleg még nem tudnak mit kezdeni az egésszel. Szinte megszokták, egy egészséges Márquez fényévekre van tőlük, így a világbajnoki cím gondolatával talán még csak el sem játszottak. Amely, ha így van, alapvető probléma. Remélem tévedek. A pöttyös labda jelenleg a földön pattog, csak kell valaki, aki kellően bátor ahhoz, hogy felvegye. Quartararónak pedig felajánlunk egy ingyenes egykeréksulit, hogy legközelebb ünnepléskor rendesen ki tudja húzni a motort kerékre.

Kíváncsian várjuk, mit hoznak a következő napok, és mit látunk ismét vasárnap. A leghelytállóbb jellemzést talán a Superbikeplanet alapítója, Dean Adams adta, aki egy Mike Tyson idézettel összegezte a látottakat: „Mindenkinek van egy terve, egészen addig, amíg pofán nem verik.”

MotoGP Jerez 2020
Végeredmény
1.	Fabio Quartararo	FRA	Petronas Yamaha SRT
2.	Maverick Viñales	SPA	Monster Energy Yamaha MotoGP
3.	Andrea Dovizioso	ITA	Ducati Team
4.	Jack Miller	AUS	Pramac Racing
5.	Franco Morbidelli	ITA	Petronas Yamaha SRT
6.	Pol Espargaro	SPA	Red Bull KTM Factory Racing
7.	Francesco Bagnaia	ITA	Pramac Racing
8.	Miguel Oliveira	POR	Red Bull KTM Tech 3