Miért baj, ha elég az olaj?

Már a tervezgetési fázisban komolyan gondolkodóba estünk: kettő- vagy négyütemű motorral induljunk Le Visontán? Az olyan szempontok, mint olcsó előállíthatóság, jól tuningolhatóság nem játszott, hiszen minden esetben használt, de működőképes darabot vettünk volna a lehető legolcsóbban, a szabályok pedig kizárják a tuningot. Így maradt a nagyobb fajlagos teljesítmény vs. takarékosság vita, hoz-e annyit a jobb dinamika, amennyit elbukunk a gyakoribb tankoláson.

Próbálok visszaemlékezni, hogy mi döntötte el végül a kérdést a kétütemű irányába, talán Motordoktornak volt egy kulcsfontosságú meglátása, vagy valaki ésszerűen érvelt a dinamika mellett, de lehet, hogy csak Vályi Pista nyomatta hosszasan és erőszakosan a 2T kampányt. Végül ez lett az elsődleges szempont, amikor a Red Baron telephelyén a közel száz darab, nagykereskedelmi célra behozott robogó között ténferegtünk Bandival.

Azzal, hogy az egyszerűbb szerkezetet választottuk, jelentősen megkönnyítettük a saját dolgunkat, hiszen lényegesen kevesebb feladatunk maradt: nem kellett a szelephézag, az olajcsere vagy a vezérlés állapota miatt aggódni. És mivel szépen és csendesen járt, a hengert sem szándékoztunk megbontani. Amit ellenőriztünk, minden kifogástalan volt, a bizonyossághoz nekünk ennyi elég volt. Mert ha a karburátor annyira tiszta, hogy még a legfinnyásabb, három Michelin csillagos tokiói szusi-séf is gond nélkül tálalna benne, akkor igazából nincs miért aggódnunk.

A Berzerker névre keresztelt Honda Dio ZX-ünk már a bőven a modern idők járműve, vagyis alap az automata olajozó rendszer: az egyik lyukon betöltjük a benzint, a másikon a 2T olajat, és utána ő belövi az arányt, nagyjából 1:50-ben. Nincs ebben semmi trükk, az időszámításunk szerinti kétütemű járművek már ilyenek, nem kell kannákkal szerencsétlenkedni. Ami viszont kevésbé tudott, hogy az olajok szavatossági ideje lejár, még akkor is, ha nem bontjuk fel a dobozt – általában a bontatlan palackra tíz évet mondanak, felbontottra kevesebbet, a járműbe betöltöttre és használtra még annyit sem, nem véletlen, hogy a motorok szervizkönyve általában úgy szól, hogy olajcsere X kilométerenként vagy évente, attól függ melyik következik be hamarabb.

A Berzerkert csurig töltött olajtartállyal kaptuk, így selejtezték le Japánban, leszervizelve, szezonra felkészítve. Amit lehet, azt viszont jónak láttuk leengedni, így az egyik olajcső bilincsét lepattintva leengedtük a kenőanyagot – több, mint egy liter volt benne, a biztonság kedvéért félretettük, de számításaink szerint a betöltött egy liter szintetikus Motul Scooter Expert bőven elég lesz a 24 órás csapatásra.

Az olajzó rendszert sem nagyon akartuk babrálni, arra csak akkor van szükség, ha beindul a nagypályás tuning, és nagyobb henger, karbi kerül fel. Mi viszont nem szabálytalan módosítással, hanem kitartással, stratégiával és bátorsággal igyekszünk minél jobb helyezést elérni.

A fékfolyadék cseréje szintén olyan apróság, amit az átlag motoros szeret elbliccelni, az átlag robogós pedig nem is tud róla. Pedig használat mértékétől függetlenül két évente érdemes leengedni, és újratölteni, mert képesek megkötni a levegő páratartalmát, felvizesednek, így csökken a forráspontjuk - tehát azon felül, hogy a fékrendszerben korrózió alakul ki, hamarabb elemelgszik a rendszer. Bandi villámgyorsan leengedte a régi folyadékot, és betöltötte az újat, majd pár perc alatt lelégtelenítette – ismét egy párszáz forintos karbantartás, amit kár elbliccelni.

A Berzerker egyébként pont az első tárcsafék miatt került képbe, így a tárcsa és a betét állapotára is vetettünk egy pillantást, de hiába lelkesedtünk be a cserére, mind a kettőt hibátlan állapotban találtuk, a betétet jó, ha ezer kilométert használták, mielőtt hozzánk került. Hatalmasakat is lehetett vele lassítani, a hátsó dobfék viszont kívánt egy kis beállítást, ugyanis a markolatig be lehetett húzni a kart. A fékpofa sem volt amakulátlan, olyan 70%-osra tippeltük, ezért mennie kellett. A Moped91-től származó új alkatrész egy kis felületi csiszolás után beugrott a helyére, azóta a hátsó fék is tökéletes, ráadásul nagyon szépen szinkronban van az elsővel, ha valami, ez érdemi javulást hozott.

Így most már a robogónk csillog, lélegzik, gördül, tapad, csillapít és megáll – te jó ég, az is lehet, hogy végigmegy Le Visontán? Igen, ha az egyetlen tuninggal el nem rontjuk...