Kedves Totalcar / Totalbike!
Segítséget szeretnék tőletek kérni, ugyanis nyárra szeretnék egy robogót vásárolni. "A" kategóriás jogosítványom van, tehát a teljesítmény nem számít. Mindenképp nagyobb járműben gondolkodom, mert alkalmanként mennék vele 40-50 kilométeres távolságra is, néha utassal. Azért döntöttem a robogó mellett, mert olyan járművet szeretnék, amibe lehet pakolni is. Ha például bevásárolok a hétvégi grillezéshez néhány doboz sört, meg steak húst, fontos, hogy mindent gond nélkül haza tudjak vinni. Továbbá a robogó kényelmesebb is, mint a hagyományos motorkerékpár, és nekem ez főbb szempont mint a sebesség.
Nem száguldozásra lenne, olyan 100-as utazó tempó két emberrel tökéletes. Ugyanakkor fontos, hogy ha egy kamion mögé kerülök, gond nélkül meg tudjam előzni. Fogyasztásban örülnék neki, ha a 4-4.5 literrel beérné. Mindenképp használt gépekben gondolkodom, a keret pedig olyan 400-450 ezer forint lenne. Motor téren nem vagyok tájékozott, nem ismerem a típusok megbízhatóságát, alkatrész árait, stb... Ezért kérlek titeket, hogy segítsetek benne. Egy pár típust ha tudtok, akkor írjatok légyszíves, hogy legyen miből választani.
Köszönettel,
Tivadar
Kedves Tivadar!
Az elmúlt két évben több ezer százhuszonöt-kétszázötven köbcenti körüli, mindenféle típusú használt robogót hoztak az országba. A kínálat nagy, az árak szolidak, a 450 ezer forintos határon innen kényelmesen választhatsz. Mivel korlátlan motorjogosítványod van, felejtsük el a százhuszonötösöket. Még a legerősebbnek számító Honda Sh, a négyütemű Pantheon, illetve Dylan sem ideális a kétszemélyes, városon kívüli használathoz, pedig nagyon jó kis robogók ezek is.
A négyszáz köbcentis, többnyire 30-33 lóerős modellek akár autópályán is megállják a helyüket, amihez egy kettőötvenes karcsú egy kicsit. Utóbbiak előnyei elsősorban városban és országúton, egyszemélyes üzemmódban jönnek elő. A negyedliteres robogók általában nem nehezebbek 150-160 kilónál, a négyszázasok viszont ritkán maradnak kétszáz kiló alatt, erre sem árt gondolni. Motorhibás, füstölő, vagy kishibás, könnyen javíthatónak mondott, ezért leárazott robogót ne vegyél, felesleges kompromisszum ekkora kínálat mellett, mint ahogy a törött, idomhiányos példányokat is el kell felejteni.
Az egyik legolcsóbb megoldás a Honda Foresight 250. A sajátommal eddig elégedett vagyok, utassal is jól gyorsul el a lámpától, amikor pedig egyedül megyek, szinte rakéta a városban. Nem ártana hozzá egy komolyabb hátsó rugóstag, mert a gyári még előfeszítve is felkoppan néha, ha ketten ülünk a nyergen. A FES250 (másik nevén Peugeot SV250) mellett szól a megbízhatóság, a 3,5 literes átlagfogyasztás és az, hogy mindenféle kiegészítőt olcsón lehet hozzá kapni, mert a tizenkét colos kerekei miatt nem keresett modell. Egy ilyen Hondáért, magyar rendszámmal is kevesebb mint 300 ezer forintot kell fizetni, vagyis marad még bőven a karbantartásokra. A drágábbak közt valóban megkímélt, néha Magyaroroszágon először forgalomba helyezett példányokat találsz.
Az alábbiakban olyan típusokat válogattam össze, melyeken Foresighton tapasztalt problémát dupla rugóstaggal oldották meg, némelyik 2005. után befecskendezős motorral készült, és mindegyik drágább, mint a Honda. Méretes kerekei és kiváló manőverezhetősége miatt ajánlom a Piaggio Beverly 200 és 250 típusokat. Ha az ülés alatti, elvileg két kisebb bukósisakot befogadó tárolóhely nem elég, hátsó dobozzal és a gyári oldaldobozokkal sokat lehet javítani a pakolhatóságán. A tizenhat colos kerék óriási előny a változó minőségű utakon és autópályán is stabilabb vele a gép. Beverlyből volt százhuszonöt és száznyolcvan köbcentis verzió is, ezeket inkább kerüld.
Ugyanezzel a motorcsaláddal, de kisebb kerekekkel szerelték az X9-et. Felépítése miatt sokkal kényelmesebb üléseket, illetve jobb szélvédelmet kínál a Beverlynél, viszont kevésbé tűri az úthibákat.
A motorválasztékában azonos Aprilia Sportcity is remek jármű, játék a vezetése. Váza a kategória legrövidebbje, ülése kicsi és elég magas, tárolókapacitása nem éri el a Piaggiókét. Valamiért drágábbak hozzá a kizárólag Apriliákhoz való, tehát elsősorban nem motorikus alkatrészek. A kanapészerű Kymco Xcitingra, és a nagykerekű People S 250-re is érdemes egy pillantást vetni. Ha a sajátos formák nem tántorítanak el, bízhatsz a tajvani gyártmányokban, bár amikor először ültem fel egy People S-re, meglepett a súlyelosztása. Az orrában van a hűtő és ez érezhető is.
A legnépszerűbb rendszámos óriásrobogó itthon egyértelműen az X9-hez hasonló, kanapészerű Suzuki Burgman. Az AN sorozatból egyáltalán nem javaslom a kétszázötven köbcentis verziót, mert a típus ismerői szerint gyenge konstrukció, a 2007. előtti négyszázasokból viszont rengeteg van a piacon. Ezek hajlamosak az olajfogyasztásra, az olajtöltet kicsi, tehát figyelni kell a szintet.
A Suzukihoz mindig lesz alkatrész, megfelelő szerelő, sőt, segítőkész márkatársak is, viszont a váz és a futómű nem túl erős, a robogó gyakran kígyózik a kanyarban, ezért minden erényük ellenére én nem kedvelem a Burgmaneket. Egy hosszú és alacsony robogó amúgy sem olyan fordulékony a városban, mint egy rövid, nagykerekű. Mindezt meg lehet szokni, egyfajta kompromisszum a nagyfokú kényelméért cserébe.
Hasonlóan ismert és kedvelt a Yamaha Majesty. Korai, trapézlámpás, kettőtötvenes verziója ma a legolcsóbb nagyrobogók egyike. A későbbi, négyszáz köbcentis YP-re nem lesz elég a pénzed, a negyedlitereseknél a motorhangokra és az erőnlétre fokozottan kell figyelni. Alkatrész ezekhez a Yamahákhoz is lesz, de a bontósok szerint nagy a kereslet a főtengelyre és a hengerszettre, tehát ügyesen kell választani.
A típustól és márkától függetlenül van néhány dolog, amit mindenképpen tudni kell, mielőtt kikötsz egy modell mellett. A kilométerszámláló állása lényegtelen, szinte mindet visszatekerik az eladás előtt. Több modellnél is jellemző hiba az önindító szabadonfutója, a vízpumpa szivárgása, a feszültségszabályozó, és a kormánycsapágy beverődése. Ezek állapotát nagyjából ki lehet deríteni a próbaút során, ahol az egyenesfutásról és a kanyarodási tulajdonságokról is meg kell győződnöd. Ha a robogó induláskor rángat, bizonyára megégtek a centrifugálkuplung pofái, ha nem egyenletes a gyorsulás, vagy alacsony a végsebesség, hajtásfelújításra számíthatsz. Minden esetben ellenőrizd, hogy meddig kúszik fel a hűtőfolyadék-hőmérséklete, mivel az olasz tulajdonosokra nem jellemző, hogy az előírás szerint, kétévente lecserélik, sőt, az olajcsere-intervallumokat is elfelejtik néha.
Ha a motor szépen működik, könnyedén gyorsul és nem füstöl, érdemes kimenni vele városon kívülre, hogy kiderüljön, hogyan viselkedik százas tempó fölött, mennyire válik instabillá egy széllökéstől, vagy, hogy mennyire érzed magad kényelmesen rajta. A robogó nem motorkerékpár, de szép időben még így is ezerszer jobb vele az élet, mint az autóban senyvedni. Ha rákapsz a műfajra, később jöhet egy Yamaha Tmax, az már majdnem motor, igaz, 600 ezertől 1 millióig terjed a régebbi példányok ára és az alkatrészek is többe kerülnek hozzá.
Lehet, hogy belefutsz majd nagyon olcsó régi, ötszázas Scarabeóba, Aprilia Atlanticbe, vagy Piaggio X9-be. A szerelők szerint a 2004. előttiekkel sok gond van, és egyiket sem olcsó javítani. Hasonló a helyzet a 650-es Burgmannel is, amely olyan nehéz, mint egy teljesértkű túramotor és ha azon bedöglik a váltó, a gatyádat kifizetheted a javításért. A Gilera Nexusból is volt kettőötvenes és ötszázas kivitel, de a gép kényelmetlen, szélvédelme nevetséges, a lábad rossz helyen lesz rajta és kicsi az ülés alatti tároló. Kár, mert amúgy élvezetes darab, korrekt vázzal és futóművel. AHonda Silwerwingje furcsa konstrukció. Motorja erős és nem elromlós fajta, de magas sebességnél nagyon elkönnyül az eleje és utassal öt liter körül fogyaszt.
Egy kétszázötven-négyszáz köbcentis robogó forgalomba helyezése körülbelül nyolcvan-százhúszezer forintba kerül, de az évjárattól függően. A rendszámos robogók fenntartásához is hozzá tartozik néhány rendszeres kiadás. Olajcserék minden 3-4 ezer kilométer után, néha kell új légszűrő, ritkábban hajtóműolaj és gyújtógyertya. Húszezer kilométernél elképzelhető, hogy meghajtószíjat és görgőket kell cserélni, de ezek ebben a méretosztályban még nem túl drágák. Szerencsés esetben 20-30 ezer forint elköltésével hosszú időre biztosítható a gondtalan használat és a karbantartás akár egy közepesen felszerelt garázsban is megoldható. Az enyémre 3600 forint az éves kötelező biztosítás, az adó párszáz forint, a műszaki vizsga 4300, ha jól emlékszem.
Sok pénzt meg lehet spórolni egy alapos átvizsgálással, ezért nem árt beiktatni egy szervizlátogatást, vagy legalább elvinni egy szerelőt, aki szól, ha a kiválasztott gép törött volt és három másikból építették újjá, szakszerűtlenül. A fentieket tekintsd afféle kedvcsinálónak, és a lehető legtöbb robogóra ülj rá, hogy végül megtaláld azt, amely a legjobban illeszkedik az igényeidhez.
Motort vagy robogót venne, de nem tudja merre induljon? Írjon levelet, töprengjünk együtt.