Kezdőmotor után már túráznék

Kedves Nepperűző!

Nemrég megváltam Honda CBF500-as gépemtől. Sajnos a szélvédelme (és ezáltal a menetzaj) és az egy tárcsafékét elöl (két személlyel) már kevésnek éreztem a hosszabb túrák és autópályás szakaszok alkalmával.

A kérdésem az lenne, hogy mi lehet a logikus választás két személlyel túrázásra? Méretre 185 centi vagyok 75kilóval, korlátlan jogsim van.

A keretem átírással együtt úgy 1 millió lenne. Az átnézésre, kopó alkatrészek cseréjére külön van pénz.

Amiket eddig néztem: Bandit 600S/650SCBR 600F4DL 650 V-StromKawasaki ER6-FCBF 600 (fejidomos)FZ6-S

Illetve sok írásodnál olvastam hogy állapotra vegyünk motort ne kilométerre, amivel teljesen egyetértek. Találtam olyan V-Stromot, ami végig vezetett szervizkönyves, hibátlan, hazai első tulajos, de már 70 ezer km van benne.Mekkora futás lehet az a határ, ami fölött már kockázatosabb megvenni egy jól karbantartott gépet?

Válaszaidat előre is köszönöm!

Üdv:Gábor

Kedves Gábor!

Gyorsan szaladjunk végig a kiszemelt motorjaidon: a Banditból neked valószínűleg a 650-es lenne a jó választás, újabb, injektoros, erősebb, jobb a futóműve - ráadásul nem lenne nagy változás a CB-hez képest, legalábbis ami a megbízhatóságot illeti, szervizt sokáig csak a kötelezők miatt kell látogatni. Ha gyáva vagy, akkor megveszed, nincs vele kockázat. A CBR600F4 sokak kedvence, de mielőtt lecsapsz rá, érdemes kipróbálnod egyet, hogy mennyire adja ki neked a csutka kormány. Két fős túrázásra van ennél jobb motor, egyedül viszont szeretni fogod.

Mivel elég magas vagy, a DL650 simán jó neked, túrázni a felsoroltak közül ezzel a legjobb: nagyon kényelmes, a gyári szélvédő is elég jó, tehermentesíti a testet, de még nem rázza a sisakot, és a kiszemeltjeid közül ez veszi legjobban a rossz utakat. Szépen fel lehet dobozolni, az utasod pedig hálás lesz a széles hátsó ülésért. Az ER6-F hozná a legkevesebb változást a régi CB-dhez képest, persze, erősebb, van szélvédelme, de ez megint inkább egyszemélyes motor, utassal, csomagokkal a futómű hamar a végéhez ér, annyira nem is kényelmes - nagyon tartós, jól néz ki, tele van érdekes és szép megoldásokkal, de a felvázolt használatra nem a legjobb.A CBF600 elég tuti vétel, drágán mérik, mert tényleg nagyon tartós. A Bandithoz hasonlóan kockázatmentes vétel, valamennyire pakolható is, szerintem sokkal jobban megfelel a céljaidra, mint a papíron erősebb, de a fordulatéhsége miatt nehezebben kihasználható FZ6S.

Ha a felsoroltak közül felbukkan egy végig szervizkönyves, tényleg karbantartott, gondos gazdától származó darab 70-80 ezer kilométerrel, nyugodtan vedd meg - simán lehet, hogy egy 30-40 ezres futású, kicsit leütöttebb motort ennél többről durrantották vissza, amikor behozták az országba.

Van még pár típus, amit érdemes megnézni: a Honda CB900F Hornet a CBR929 blokkját kapta meg 110 lóerőre butítva, egy nagyon megbízható motor, nem kell félni az erejétől, két személlyel viszont praktikus, hogy nem kell mindig rommá forgatni.

A Yamaha TDM900 jó kompromisszum a félidomos túramotorok és a túraendurók között, jól pakolható, utcai motorokhoz hasonlóan mozog, kellemes a hangja és elég toleráns a rossz utakkal.

A Yamaha FZS1000 titkos favoritom, igaz, a 150 lóereje némileg több, mint amit keresel, de ugye sehol nincs leírva, hogy ami van, azt az utolsó cseppig ki is kell használni. Ez félig még a régi iskola, acél duplabölcső váz, karburátor és hengerenként öt szelep - tönkre lehet tenni, egy hozzá nem értő szerelő sok kárt tud okozni, de az nem a motor hibája, én bármikor vennék egyet.

Ha pedig egy kicsit eltávolodnál a kommersz megoldásoktól, nézz körül a Triumph Sprint ST-k, RS-ek és Speed Triple 955i-k között - látványos erő, egyedi karakter, megbízható blokk (bár némi olajfogyasztásra hajlamos lehet, illetve olvasni összekócolódó szelepekről). Nem lehet véletlen, hogy aki európai motorra vált, az utána nehezen tér vissza a japánokhoz.