Vettem egy roncsot, de még azt hiszem, hogy kincs
Kicsit rápörögtem a Piaggio Quartz-ra, eleve addig áradoztam róla, míg végül Stump Bandi beújított egyet, amivel aztán rajthoz is álltunk a Totalbike24-en – mármint a pilóták, én még a verseny előtt összetörtem magam terepen, és törött vállal és bordával a pálya széléről néztem csak a többieket, ahogy fülön fordulnak.
Nem véletlenül vonzódom a típushoz, ez volt az első modern sportrobogó, egyenesági felmenője a Zip SP1-nek, ebből faragott először fullos versenygépet a Malossi, és a magyar robogóversenyzés legendája, Aszalós Ádám is ilyennel kezdte. Ez még vastagon a kilencvenes évek első fele, amikor még nem Kínából dőlt minden, és nem a spórolás volt az egyetlen és elsődleges szempont. Illetve tetszik, zsigeri módon, a forma nem feltűnő, de zseniális.
Végül egy Greta Thunbergi értelemben vett gyanúsan meleg késő októberi délután kiugrottam Dunaharasztira, ahol nevetséges, 50 ezres áron kínáltak egy szemre sem bizalomgerjesztő Quartz-ot.
Az eladó elmondta, hogy gyári a henger, gyári a vario és nincs benne aksi, csak berúgóról indul. Ezek igazak is voltak egytől-egyig, de azért kiderült még egy-két apróság, például hogy ha lenne aksi, akkor sem indulna gombról, mert hiányzik az önindító, a kulcs nem jön ki a gyújtáskapcsolóból, az ülés zsanérja ki van rohadva, az első fék pedig folyamatosan fog, és nagyon szigorúan véve lényegében minden porcikája törődést igényel. Kiderült, hogy egy ismerőse újracsapágyazta a főtengelyt, és mivel a szívócsonk és a légszűrőcsonk (800 forintos alkatrészek) egyszerre volt gyorskötözővel és duct tape-pel is javítva, ezt nem a jó hírek közé soroltam.
Végül alkudtam még belőle, majd egy utánfutó sárvédőjén megírtuk az adásvételit, gyorsan kötöttem egy biztosítást, és hirtelen Quartz tulajdonos lettem. A futómű hitvány, a fékek rettenetesek, a gumik borzalmasak voltak, a hajtás sem volt a helyzet magaslatán, de a végsebessége még így is 65 körül volt, és nem is melegedett (meg amúgy is bele volt törve a vízhőfok jeladója a hengerfejbe).
A vásárlás után tartottunk egy alaposabb átnézést, aminél további gányoláshegyek kerültek elő, de alapvetően működött, egy-két rúgásra indult, és a szezon hátralévő részében a Quartz lett a munkába járós gép. Miután egyszer leesett a gyertyapipa, kapott egy új gyertyát, kipucoltam a légszűrőt, átmozgattam a féket, majd amikor bejöttek a cudar hidegek, letámasztottam a garázsban, és megbeszéltem a TB körüli őrültekkel, hogy a télen nekilátunk.
Ugyanis nem véletlenül vettem ezt: ha patika állapotot vettem volna, nagyjából ugyanennyit kéne rákölteni. Ugyanis egy finoman tuningolt edzőmotor a cél, amivel azért a napi közlekedést is le lehet tudni. Tehát a futóműből alapból kell új, egy erősebb első gátló és egy hosszabb, legalább 300 mm-es, de inkább 315-ös hátsó is nélkülözhetetlen. Orra kell billenteni, amennyire csak lehet, mert úgy élesebben fordul.
A motortuningnál könnyen szétszaladhat a pénz. A szériaállapothoz nem ragaszkodom, nem kell TB24-homológnak lennie, és túl sokat nem is költenék rá - inkább játszótér legyen, ami fölött a barátaimmal elszórakozunk, mint feleslegesen drága projekt. Filep Tomi, az NSR-es pszichopata lelkesen jelentkezett, hogy ő szívesen megportolná a blokkot, ha arról van szó, a hengerből is leszedne egy kicsit, illetve adna egy kis squish-t (a linkelt cikk vége felé van szó a squish-ről) - aztán csak meg kell fúrni, hónolni, és mehet is össze.
A blokk összefűzésére Gépátvétel Gábor azonnal lecsapott, én pedig vakon megbízom a szakértelmében, rengeteg apró trükköt ismer, amivel a itt-ott lehet nyerni pár százalékot a tartósságban és a teljesítményben. A többit pedig elvállalta Sipos Geri, akinek egyrészt rendes motorszerelő múltja van, másrészt olyan idegrendszere, hogy abból vasúti hidat lehetne építeni. A tervek nagy vonalakban megvoltak, és amiről ránézésre látszott, hogy szar, azokat el is kezdtem szépen megrendelgetni - pszichológiai trükk, ha az alkatrészbeszerzést időben széthúzod, kevésbé nyomasztó az anyagi teher.
A terveket hagytuk érni pár hónapot, közben megcsináltam az ülés zsanérját, megragasztottam ezt-azt, aztán egyik nap belevágtunk a Quartz transzportálásba. Enyhén ködös, de alapvetően száraz időt jósoltak, ideális ahhoz, hogy jól beöltözve kicsettegjek Sipihez Vasadra. A biztonság kedvéért megbeszéltük, hogy Filep autóval fedez, ha bármi gond lenne.
100 métert sikerült problémamentesen megtenni, aztán felakadt a gáz, én pedig gyorsan leállítottam a robogót, hogy ne ugrassak bele az előttem haladóba. Utána nyitott fojtószeleppel már nem sikerült berúgni. Ekkor úgy döntöttünk, hogy bedobjuk a 850-es Volvo csomagtartójába.
Igen, értem, hogy most az olvasó mire gondol, de Tomi mérnök, és ha a Gazoo Racingnek jó volt az általa tervezett spoiler, akkor lehet, hogy a csomagtartóba is biztonsággal tud rögzíteni egy random rakományt. Gyanúsan nézett ki, és egészen biztosak voltunk benne, hogy nincs az az Isten, hogy 40 kilométer alatt ne állítson meg a rendőr, úgyhogy többször is ellenőriztük, de feszesen tartott. Az erős benzinszagban eltöltött út során volt időnk megbeszélni, hogy igazából ennyi szívás egyszerűen kell, különben mire emlékeznénk vissza tíz év múlva?
Én igazából csak dumálni mentem, Sipos Geri olyan tempóval szerel, hogy csak hátráltatni tudnám - a TB24-en volt már alkalmam látni, amikor a verseny vége előtt egy órával a biztos 10. helyről kellett kiállni szíjszakadás miatt - Geri pedig tökéletesen higgadtan, kapkodás nélkül, de mégis kb. 10 perc alatt kapta szét és rakta össze a hajtást, pedig az egész tűzforró volt. Saját bevallása szerint is volt már dolga Quartz-cal, és ezt tökéletesen megerősítette, hogy pontosan tudta, hogy mi hogyan jön szét, nem kellett keresgélnie semmit - ő bontott, én jegyzeteltem:
"Be kell majd ragasztani az olajbevezető csonkot", meg "kelleni fog új szivatópatron", "Zombi, írd fel az új olajszivattyút". Miért, az is rossz? "Nem, azt én törtem el véletlenül".
Korábban beszéltem MAMI kupás versenyzővel, aki mondta, hogy ha benne van a kezedben, akkor ezek a robogók villámgyorsan szerelhetőek, legnagyobb macera a főtengely cseréje, de ha edzésen kiderül, hogy gond van, akkor versenyig azt is meg szokták oldani. Dumálással együtt is pikk-pakk kint volt a blokk. Geri még szólt is előtte, hogy valamit mindig elfelejt lekötni, szóval csak óvatosan - és ebben is igaza volt, a hátsó fék bovdenje miatt volt egy 30 másodperces fennakadás.
Időnk még volt, így szétkaptuk a hajtást, a szíj minőségi (Mitsuboshi, nem i-vel, tényleg ez), de durván kopott, a varió gyári, még a zsírral kinyomott fajta, de a görgők már elég sittesek - nem voltak még durván szögletesek, de a belük már kilógott. A kuplung szintén gyári, ahogyan a henger és a dugó is - az előbbin szemre nem találtunk szörnyűséget, a dugó viszont biztosan cserés, az oldalán nem kéne égésnyomoknak lenniük, de nem gond, a henger mindenképpen fúrva lesz, az új dugó pedig alap.
Ennél tovább nem mentünk, mert a következő lépés már külső helyszínen zajlik - Filep mester szétkapja a blokkot, eltakarítja, felméri a felmérendőt, és nekiesik a dremellel a portoknak, aztán megy a henger fúrásra, ítéletet hirdetünk a főtengely felett, közben pedig hátha haladunk a többi aprósággal.