125-ös, ami terepen és aszfalton is jó

Tisztelt Nepperűző!

B125-ös jogosítványra fogok beiratkozni hamarosan, és ennek megfelelően elkezdtem nézelődni a piacon és tesztekben. Amikor megvitattam ezt a sógorommal, ő rögtön az endurók felé terelt, mondván, az én vérmérsékletemmel élvezni fogom (10 éve BMX-ezem, és valóban majdnem elindultam egy kölcsön simsonnal a földúton, szerencse, hogy nem, mert 10 perc múlva kifogyott a tank), szóval olyasmi gépre módosítottam a vágyálmot, amivel el lehet mókázni terepen, de betonon se nagyon rossz. Először még a Honda CBR125R, illetve CBF125-öt néztem, de ezek úgy érzem, nem megfelelőek terepre. Honda XR 125 L, illetve Yamaha DT 125 jött szembe (ez utóbbi 2 és 4T-s is, gondolom, ha nem a tanyán lakik az ember a kétütemű kiesik a 27LE-s blokk okán).

Ezen kívül valószínűleg utcán lakna, mert garázsom/kertem nincsen a jelenlegi lakóhelyen, természetesen motorponyvát beszereznék. Nem szeretnék többet költeni, mint 500.000, ugyanakkor ha baja van, szervizbe fogom adni, mert szeretem ha jó a gép, amit vezetek. Ezek közül melyiket ajánlaná egy 178 cm-es, 85kg-s felnőttnek? Esetleg más tippje van?

Tisztelettel, válaszát várva: Útkereső

Kedves Útkereső!

Bár a Honda XR125L nagyon adja magát, az én top3 jelöltem közül ez a harmadik. lehet úgy hunyorogni, hogy endurónak tűnjön, de ez igazából egy dél-kelet-ázsiai igásló, se nem különösebben endurós, se nem különösebben utcai - a rugóút például terepre legfeljebb barangolni elég. Cserébe négyütemű és kimondottan tartós, de nincs túlhegyezve a blokkja, 11 lóerős, vagyis bőven hagytak benne a kategória által megengedett 15 lóerőhöz képest. Ez egy némileg átdizájnolt CBF125.

Yamaha DT125 - már hátul is tárcsafékes

A második jelöltem a Yamaha DR125R - az elöl-hátul tárcsafékes széria. Bár lehet, hogy a hirdetésben azt írják, hogy 27 lóerő, te azt nézd, hogy mi van a forgalmiban. Pár éve volt a háztartásban egy nagyon késői széria belőle, rendszámosan, benthagyott fojtással, igazából teljesen élhető volt, és terepen minden várakozást felülmúlóan ügyes volt, viszont hosszú, aszfaltos túrákra nem indultam volna vele az endurós ülés miatt. Szóval ha sokat terepeznél, akkor a DT a tuti.

Az első jelöltem pedig a Honda Varadero 125, ami szerintem minden idők egyik legjobb 125-öse. A vízhűtéses V2-es blokk csodálatosan finom és tartós cucc, vállalhatóan mozgatja a viszonylag nagy testet, ugyanakkor kényelmes, és ha nem is hardcore terepgép, tudja azt, amit az XR125L. Csak közben nagységrendekkel igényesebb, kulturáltabb és kényelmesebb - és ezzel azért már el lehet menni túrázni is. Illetve a Vara mellett szól, hogy a három típusból ennél volt a legmagasabban a rendszámozási kedv.

Üdv: Nepperűző