202 lóerő dömpingáron

Bemutató: Suzuki GSX-S750 és GSX-R 1000 – 2017.

2017.05.10. 06:34

Adatlap Suzuki GSX-S750 (749 cm3)

  • Hengerűrtartalom: 749 cm3
  • Hengerszám: 4 hengeres, soros
  • Teljesítmény: 114 LE @ rpm
  • Nyomaték: 81 Nm @ 9000 rpm
  • Váltó: 6 seb. váltó
  • Tengelytáv: 1455 mm
  • Tömeg: 213 kg
  • Tank: 16 l
  • 2 699 000 Ft

Adatlap Suzuki GSX-R1000 (999 cm3)

  • Hengerűrtartalom: 999 cm3
  • Hengerszám: 4 hengeres, soros
  • Teljesítmény: 202 LE @ 13200 rpm
  • Nyomaték: 117 Nm @ 10800 rpm
  • Váltó: 6 seb. váltó
  • Tengelytáv: 1420 mm
  • Ülésmagasság: 820 mm
  • Tömeg: 202 kg
  • Tank: 16 l
  • 4 799 000 Ft

A Suzukinak sikerült legtovább halogatnia az ezres sportmotorjuk felzárkóztatását, de majd tíz év után nulláról indulva létrehozták a saját kétszáz lóerős veszedelmüket. Míg a GSX-R1000-nek pályán kell csodát tennie, a GSX-S750-rel az utcai középkategóriában kínálnak alá a konkurenciának.

Az egykori GSR utódja, a GSX-S750 fontos modell a Suzukinál, egyszerű műszaki megoldásai alapján azt gondolnám, ennek kell kitermelnie a szinte utolsó csavarig új ezres GSX-R fejlesztési költségeit. 2005 nagyon jó évjárat lehetett, ugyanis a blokk a K5-ös GSX-R750-ből származik, ugyanúgy, ahogyan a GSX-S1000 motorja is a 2005-ös ezresből jött. De míg az ezreshez sikerült egy új aluvázat és lengővillát építeni, ennél érthetetlen módon ragaszkodnak az ódivatú acélhoz.

Ráadásul még a segédvázra is spórolták a csavarkötést, és nem a súlycsökkentés jegyében: a 213 kiló pont hússzal több, mint a Yamaha MT-09 teletankolva, a Street Triple 765 pedig hárommal még attól is könnyebb. Ezekhez képest a Kawasaki Z900 is sár nehéz (210 kg), viszont a zöldek nem sajnálták az energiát a csupasz motornál hangsúlyozottan szem előtt lévő alkatrészek kidolgozására. Az első féknyergek viszont a Kawával ellentétben és a kor színvonalának megfelelően radiálisak, a felnik kifejezetten szépek, a formavilág alapján messziről alig lehet megkülönböztetni az ezrestől.

Uszkve húsz lóerővel kevesebb, mint amit 12 éve a sportmotorban tudott , de a 106 lóerő alapvetően mindenre elég. A nem túl könnyű és korszerű acélvázban nem éppen pályaszerszámot sejtet, még ha gyári brosúrában csúcsragadozóként meg apex perdatorként is emlegetik. A gyári Bridgestone S21 rendes modern sportabroncs, ebből érezhető némi optimizmus a mérnökök részéről, aztán pár kör után kiderült, nem alaptalanul – meglepően összeszedetten viselkedik forszírozott körülmények között.

A kezdők örülhetnek az alapjárati asszisztensnek – egy ideje már főleg a lefulladásra hajlamos dízel autókon alkalmazott megoldás a kuplung ráengedésekor nem engedi alapjárat alá esni a fordulatszámot, meggátolva ezzel a lefulladást. Mellesleg ez a dugóban billegésnél vagy a tréninges bója-kerülgetésnél is hasznos tud lenni. A kipörgésgátló három fokozatban állítható, és a gázreakcióra is hatással van.

A hármas szint a legérzékenyebb, csúszós körülményekre ajánlott, innen indultam, de nyélgázra hörgött és durrogott, a csurom vizes pályán a kettes szint is bőven megakadályozta a kormány átlépését. Ha már kanyarodni nem tudtunk egy rendeset, az elektronikát deaktiválva némi lógatással próbáltuk elütni a célegyenesben töltött időt. Talán ez Euro4 miatt, talán másért, de egyesben is csak nagyon agresszíven ráfestve emelte az elejét.

A felszáradó pályán két menet után elégedetten szálltam le a motorról. A nehéz vasváz elég visszajelzést szolgáltat, a fék nem túl érzékeny, de nem fárad, a motor nem valami erős, de nagyon jól szól, a futómű pedig alkalmi térdelésre is megfelel. Így már meg tudom érteni, aki a nagyon erős mezőnyben GSX-S750-re szavaz, és lemond némi teljesítményről és műszaki tartalomról, a 2,7 milliós ára ugyanis a konkurensénél jóval kedvezőbb. A Z900, az MT-09 és a Triumph Street Triple S egyaránt három millióba kerül, háromszázezer forintból pedig elég sokat lehet motorozni. Főleg természetes közegében, utcán. Na de az új GSX-R1000!

A 2001-ben megjelent első generáció új dimenziót nyitott, már ami a teljesítményt illeti. Az etalont azonban a harmadik generációs K5 jelentette, amely kezelhetőségben is alázta a konkurenciát. Nem volt kérdés, a legjobb sportmotort 2005-2006-ban a Suzuki gyártotta. A legenda szerint a BMW is ezt a modellt vette alapul az S 1000 RR kifejlesztésekor. Ráadásul akkoriban itthon túl könnyen lehetett motorhoz (pláne Suzukihoz) jutni, így abnormális módon évekig az ezres GSX-R volt a legnagyobb darabszámban értékesített nagymotor. A K6-K7 inkább volt modellfrissítés, mint váltás, a 2009-es K9 pedig balszerencséjére egy időben jelent meg bajor rakétával – elektronikai segédletek híján nem igazán tudott labdába rúgni.

Az új GSX-R1000-re régóta várunk, és ennél nem engedhették meg a reciklálást, a tankbeöntő kivételével az utolsó csavarig új. A nyers adatokat és a technikát tekintve felzárkózott a konkurenciához: 202 lóerő, 203 kiló, háromtengelyű Bosch giroszkóppal vezérelt elektronika. És nemsokára jön az R változat is, komolyabb futóművel és az alapváltozatra is telepíthető két irányba működő gyorsváltóval.

Az immáron titánból készült kipufogószelepek méretét csökkentették, a szívószelepekét megnövelték, hogy magasabb fordulaton több levegőt tudjanak az égéstérbe préselni. Azonban a Yamaha R1-gyel ellentétben hangsúlyos fejlesztési szempont volt az utcai használhatóság is. A régebbi ezres iszonyúan tolt már középtartományban is, hogy ez megmaradjon, elképesztő mennyiségű okosságra volt szükség.

Változó vezérlés és társai: SR-VVT, S-DSI, SET-A

A Suzuki Racing Variable Valve Timing a szívó oldali vezérműtengely lánckerékbe és a szomszédos terelőlemezbe van beépítve, amely 12 acélgolyót használ – ezek a szívóoldali vezérműtengely lánckerekének ferde hornyai és a vezértengelyhez kapcsolódó terelőlemez hornyai között helyezkednek el.

maxresdefault

Amint a centrifugális erő magas fordulatszámon a golyókat kifelé szorítja, az eltérő irányú hornyok igazodnak egymáshoz, elforgatják a vezértengely-lánckerék pozícióját a vezértengelyen, és késleltetik a szívóoldali vezérlés időzítését. Mindezt megfejelték még egy változó szívócső hosszal (Suzuki Dual-Stage Intake) illetve a kipufogó-leömlők csöveiben is szelepeket helyeztek el (Suzuki Exhaust Tuning Alpha). Mindezt azért, hogy a nyomatékos középtartományt ne kelljen feláldozni a szent teljesítmény oltárán.

   

És tényleg, rohadtul megy már középen is. Tízezer felett talán nem sikít olyan elmebeteg módon, mint a BMW, de azért elhiszem a kétszáz lovat. Délelőtt csak esőben tudtam egyet gurulni vele, de a délutáni hiénázás eredményes volt, a zsír új GSX-R mellett a tavalyival is tudtam menni szárazon. Nos, a régi egy igazi oldschool superbike, és nemcsak az elektronika hiánya miatt.

Az új sokkal kompaktabb felépítésű, és könnyebben terelhető, de mégis megtartott valamit a nyers előadásmódból. Sokkal kisebbek az idomok, a váz is keskenyebb, a geometria hegyesebb. Hely viszont van rajta, és sokkal kevésbé kézenállós, mint az R1. Az első fék mindig is a GSX-R-ek problémás pontja volt – nem éreztem, hogy elvándorolt volna a nyomáspont, de Brembo felirat ide vagy oda, az érzéki adagolhatóság továbbra is hiányzik. Viszont féktávon is atom stabil. A visszafelé is működő gyorsváltó szerintem mindenképpen kötelező extra.

Az kipörgésgátló tíz fokozatú, szárazon egyelőre csak 5-ös fokozatig próbáltam. A kifelé dőlős utáni jobbosban éreztem egy finom kúszást, de egy menet alatt nem tudtam meg sokat a beállítások közti különbségekről. Nagy kár, hogy színes műszerfal csak a drágább verzióban van – a monokróm verzió nehezen leolvasható, a váltóvillám pedig nem volt beállítva. Sőt, a ledes nappali menetfény is csak a nyáron érkező, egymillióval drágább R változat kiváltsága. Érthetetlen spúroskodás egy majdnem ötmilliós motoron, mikor már egy negyedébe kerülő  125-ös KTM Duke is színes TFT-kijelzővel jön ki a gyárból. Értem én, hogy valamit adni kell a borsos felárért, de a drágábbikból feltehetően úgyis versenygép lesz, arra meg lámpa se kell, nemhogy menetfény.

Azt gondolom, a Suzuki most nem alázza a konkurenciát, de utolérte őket. A jó ár-érték arány hülyén hangzik a motorgyártás egyik csúcstermékének esetében, de a GSX-R-rel most ez a helyzet. A 4,8 millió forint ugyanis 2017-ben dömpingárnak számít az ezres sportmotorok között (Kawa: 5,6, Honda 5,9, BMW 5,6, Yamaha 6,5 millió). Ennyi pénzért viszont elvárnék egy összeszedettebb formatervet, igényesebb részleteket. Elfelejthetnék már zártszelvény segédvázat, a ronda kipufogót és a gumi fékcsöveket.

Persze, ezek csak akkor számítanak, ha szereted a motorodat a büféből bámulni. Ha viszont azon szerencsések közé tartozol, akik egy aktuális ezresből építenének pályamotort, akkor most jót röhögtél az előző mondatokon, és valószínűleg éppen azt számolgatod, hogy a megmaradt zsé bőven kifutja a pályaidomot, rendes kipufogót, fém fékcsövet, és a gyorsváltót.