BMW R 1250 RT - 2021.

Akkor biztos az ereje nyűgöz le! Biztosan nem. A kilencvenes évek RT-i kövérek és gyengék voltak, ha menni kellett, akkor csak szuszogtak. A kétezres évek elején valamit javult a helyzet, de 2005-ben 110 ló bőven nem számított túlmotorizáltnak egy ekkora túramotorban. Aztán az elmúlt 10 évben egészen 136 lóig kokszolták fel, igaz, ehhez már egy egészen új motorra és 1250 köbcentire volt szükség. Azt el lehet mondani, hogy bokszer még ilyen erős nemigen volt, és menni is úgy tud, mint egy megzavart rinocérosz, de azért egy Yamaha FJR vagy egy Kawa GTR erőből még mindig a torkán akadna, pedig ezek már kvázi nincsenek a piacon. Akkor a praktikuma? IGEN!

A masszív RT függőség életed azon szakaszába alakul ki, amikor nem a kihívások, hanem a megoldások foglalkoztatnak. Az RT abban zseniális, hogy minden kérdésre van egy elfogadható válasza. Szélvédelem kell, akkor tekerd fel az ablakot tökig és megkapod. Fújjon a menetszél? Akkor mehet a szélvédő az alsó állásba, és máris susog a szél a sapkád körül. Zsibbad már a jobb csuklód? Tempomatot neki, és kormányozz ballal. Fagynak el az ujjaid, fázik a hátsód? Csak tekerd rá a fűtéseket. Az oldaldobozokba az összes cuccodat be tudod zárni, az utasodnak saját ülése van, és nem kell a nyakadba venned. A lánccal sem kell szöszmötölj, a benga idom mögött meg simán elbújsz egy könnyű eső elől. Nem is sejted, hogy mennyire hiányzik a centrálzár az életedből, vagy a kulcs nélküli indítás addig, amíg meg nem tapasztalod ezek előnyét. Apropó, a dobozok kívülről sokkal nagyobbnak tűnnek, belül pont akkorák, mint 20 éve.

Persze mondhatod, hogy ha ilyen igényeim vannak, akkor inkább menjek autóval. Igen ám, de az RT úgy kényeztet, hogy közben motor maradt. Az RT-nek az egyik dámája, hogy ránézésre szinte senki sem tudja elképzelni, hogy iszonyatosan keményen lehet vele menni. Igen jól olvasod: iszonyat keményen! Sokan a GS-t tartják a bajor motorkerékpár-építés esszenciájának, pedig legjobban az RT-ben állnak össze a BMW évszázados evolúciójának eredményei. Ez a paralever/telelever futómű a hétköznapi, aszfaltos közlekedés mestere. Fegyelmezetten tartja a futómű geometriát, ezért a gép minden élethelyzetben teljesen kiszámíthatóan viselkedik. A gumi jelzései is másként jutnak el hozzád. Évekig azt gondoltam, hogy ez egy érzéketlen rendszer, ami nem közvetít elég információt. Pedig beszél ez hozzád, csak meg kell tanuld a nyelvet. Csak azokat az infókat engedi át, amire valóban szükséged van. Mint egy jó beosztott, minek stresszeljen olyan problémákkal, amiket úgy is meg tud oldani. Igen, ez egy idiótabiztos rendszer, de hidd el, nagyobb szükséged van rá, mint gondolnád!

Hiába a kicsit oldschool üléspozíció, a magas kormány-egyenes hát kombó, a viszonylag rövid tengelytáv, és a bőven elégséges szabad magasság miatt igen pengén be lehet csűrni a kanyarokba. Vérmérséklet kérdése, ha akarod felkeményítheted a futóművet, de akár komfort fokozatban is simán elfordul szinte bárhol. Persze utóbbi esetben van egy kis bugi a lábában. Én úgy voltam vele, inkább himbálózzon, mintsem leverje a vesémet. Pihe-puha tollpaplan a futómű, imádom! Érdekes új tapasztalat, hogy szűk manőverben kicsit csukja a kormányt, pedig a guminyomás megfelelő volt.

És a szélvédelem is mintha kicsit jobb lett volna az előzőnek. Vagy keskenyebb a plexi, vagy az új ledes lámpa miatt átszabott orra lehet a ludas. Lehet az emlékeim csalnak meg, de úgy rémlik, a bagolyszemű fedélzetén olyan volt, mintha egy néma szobában ücsörögnél. Ilyen néma csöndet most nem tudtam előidézni. Ha már a zajok szóba kerültek, a rádió kicsit úgy működik, mint Stephen King rémautójában. A csatornákat ugyan nem random módon kezeli, de kb. pont akkor kapcsol be, amikor akar. Hiába nyomogattam a gombot, azt írta ki, hogy „a rendszer nem áll készen”. Ezek után teljesen eltérő időközökben, ami akár fél óra is lehetett, egyszer csak megszólalt. Próbáltam valamiféle törvényszerűséget felfedezni a működésben, de nem találtam.

Az extralista amúgy nem sokat változott, legalábbis ami a full felszereltséget illeti. Továbbra is a tutiság egyik csúcsa a visszagurulás gátló, a másik pedig a duda, aminek a hangját egy közepesebb komp is elirigyelné. Viszont a műszerezettségben sokat lépett előre. Új fejlesztés az adaptív sebességtartó automatika. A radaros/követős tempomattól tartottam egy kicsit, autóban nem igazán szeretem. De ez egész jónak tűnik! Meg mernék esküdni rá, hogy előzéskor, amikor kiteszed az indexet, már akkor kicsit elengedi a gépet, így sokkal simább vele ez a manőver.

Az előző verzió kapcsán Bistei kolléga is hisztizett a retró műszerek miatt. Erre már akkora kijelzőt akasztottak a bajorok, hogy az összes adat kifér rá egyszerre, kétszer! Pár éve a nappalimban a lapos tévém még kisebb volt. A matt monitor nem csillan be, jól látható. Kivéve amikor hátulról süt a nap, mert akkor például teljesen vakon vagy. A menürendszer jól áttekinthető, viszonylag egyszerű. A beállítási lehetőségeket számát racionalizálták, a futóművet maga állítja. A fejlesztéseket állítólag óvodásokkal tesztelték, szóval ha elakadsz a menüben, az már kicsit ciki. Már nincs elég hely a gomboknak a kormányon, ezért egy pár extra bekerült menübe (kormányfűtés, ülésfűtés). A TC-t csak álló helyzetben lehet kikapcsolni, az egyik menü mélyén. Szerintem arra gondolhatott a költő, hogy inkább ne kapcsold ki.

De miért is tennéd? Igazából csak egy indok van rá, az is elég véleményes: bekapcsolt TC-vel nem lehet felszívni az elejét. Látom, ahogy rosszallóan vonod össze a szemöldöködet, minek egykerekezni egy RT-vel? Igaz, a tipikus felhasználó egyéb más módokon szokta áthágni a jogszabályokat. Például gyorshajtással! De no para, az 1250 ebben is igen jó. Olyan rezzenéstelen arccal megy 200-at, mint ahogy John Wick gyilkolja a rosszakat. A 136 lóerő nem tűnik soknak, de a 143 Nm, ami majd kifeszíti a blokk oldalát már az. Ráadásul a nyomaték döntő többsége alacsony fordulaton ott sorakozik, és csak arra vár, hogy rendesen odaakassz neki. Most jöhet a duma, hogy az RT nem erre való és egyebek... de ez az RT már erre való!

Amikor megnyomod az önindító gombját, akkor nem beindul, hanem fellázad. A bokszer alapjáraton is dölyfösen pumpál, amikor kapcsolod az egyest, már szinte keresi, kit marhat meg. Ha neked nem jön be ez az új attitűd, akkor sincs gond, ugyanis van egy időutazós gomb, ha azt megnyomod visszatérsz 1996-ba. Ezt a gyárban ECO módnak nevezték el. Ha ide kapcsolsz, akkor olyan nyúlósan (erőtlenül) megy, mint a korábbi 110 lovas változatok, viszont a gázreakciója nagyon baráti, és a fogyasztása is 5 liter körül marad. Turistáskodni ez a teljesítmény is bőven elég, és legalább nem úgy szállsz le róla a nap végén, mintha egy orosz medvével birkóztál volna. Ha már korábban volt szó jó munkaerőről, a váltóasszisztens továbbra sem a hónap dolgozója. Kelletlenül teszi a dolgát, úgyhogy rendszerint inkább megoldottam magam a váltást hagyományos módon, kuplunggal.

Olvastam, egy hazai cikkben, hogy az RT a kategóriájából legtöbbet eladott típus. Persze, hiszen nincs is más! Jelenleg a BMW-n kívül senki sem gyárt klasszikus értelembe vett túramotort. Idehaza tavaly meglepően sok fogyott belőle, még úgy is, ha a rendőrségi beszerzést kivesszük a statisztikából. De az RT annyira zseniális motor, hogy még ha százasával vennék a népek, mint a GS-t, az sem lenne túlzás. A 2021-es beavatkozások gyakorlatilag kozmetikai jellegűek, és a kormány vonalától hátrafelé nem is igazán történt semmi. Jelentős változás a marketinganyagban történt. A gyártó megpróbálja kicsit átbrandelni az RT-t. A prospektusokból negyvenes éveinek elején járó „fiatalemberek” mosolyognak vissza ránk, farmerban és nyitott sisakokban. Hogy az új fényszóró és a nagy kijelző elég lesz a fiatalabb korosztály megnyeréséhez, azt majd az idő eldönti.

Amikor RT-ről áradozok, rendre megkapom kérdésnek: ha ez ennyire jó, akkor más gyártók miért nem csinálnak ilyet? A válasz triviális: egy az egyben le kéne másolják! Nem lehet csak körülbelül ilyet csinálni. Ugyanez kéne ahhoz, hogy ugyanilyen eredményre jussanak. Az ilyen szintű másolás pedig nem járható út. A bajorok 50 éve csiszolják ezt a koncepciót, amivel ennyit foglalkoznak, az már közel tökéletes lehet.

Azt mondod, ezt más motor is tudja... Nem, nem tudja! Az RT zsenije éppen abban van, hogy mindenből hozza a kötelezőt, és olyan pontokon kell csak kompromisszumot kötni, ami a funkció szempontjából nem jelent hátrányt. Ezzel együtt lehet valami baj az RT-vel, mert messze nincs belőlük annyi az utakon, mint indokolt lenne. Lehet mondani, hogy drága (nem olcsó), lehet azt mondani, hogy túl nehéz, lehet azt mondani, hogy nem férek el vele a sorok között. Szóval végtelen sok érvet fel lehet hozni ellene, amiknek jelentős része nem igaz. Végső érv lehet, hogy csúnya. De van, ami annyira jó, hogy nem kell szép legyen. És az RT annyira jó. A motorozás azt a fajta boldogságát adja, amire a legtöbben vágyunk. Ez vajon elég érv?