Teszt: Harley-Davidson Breakout 117

Pedig ez az egész el nem fogadás öli meg a társadalmunkat. Órákig lehetne vitatkozni azon, hogy a tényleges problémákat megfogalmazó, fontos célkitűzésű Budapest Pride provokatív transzparensei mennyire segítik a valós edukációt, és hogy egy nemi hovatartozásra feltétlenül büszkeségként kell-e hivatkozni, de őszintén: számít ez valójában?

Valószínűleg a Harley-találkozót is meg lehetett volna sokkal flottabbul, sokkal fájdalommentesebben csinálni szervezési szinten, de ha boldogabbá tesszük egy csoport életét azzal, hogy kis türelmet mutatunk a nagyvárosban, azzal nagyon sokat teszünk a közösségünkért.

Ugyanakkor sose felejtsd el: ha vagy olyan szerencsés helyzetben, hogy van egy saját lakásod Budapesten, akkor bármikor úgy dönthetsz, hogy neked elég a hangos motorokból, elég a Pride-ból, elég a bringásfelvonulásból, a békemenetből és a járdán heverő Lime-okból, és nagyon kényelmesen elmehetsz lakni máshova úgy, hogy több élettered van, és nem kell minden percben küzdened az emberiszonyoddal. Igen, ott nem lesz Michelin-csillagos éttermi degusztációs menü, éjjel-nappal járó villamos, Gozsdu udvar meg 86 színház kedvedre, és előny, ha van egy jó remote munkához juttató végzettséged, de fejlődni mindig lehet, és a lehetőség mindig ott van.

A Harley-Davidson Breakout szerintem a márka mostani palettájának esszenciális fénypontja, a szó szoros értelmében is: csillog minden rajta, megvannak az eltúlzott részletek, formája olyan, amilyennek minden óvodás rajzolna egy Harley-t, rendesen látszik a V2, hatalmas a kipufogó, lábtartója és fékpedálja mint egy autóé, szóval minden adott, ami a kormányhínárokon és bőrtáskákon innen, még a komikusság határain belül jellemezhet egy HD-t. Mert az igazi Harley az én fejemben ez, és nem a zenés-táncos, foteles napközi, amit egy Ultra Limited vagy Tri Glide Ultra képvisel.

Oké, a külsején még lehetsz közömbös, de amikor ráülsz, és beindítod... felcsattog a hatalmas blokk, szinte számolni tudod a főtengelyfordulatokat, érzed az öreg nyomórudas konstrukció tömegeit magad alatt, ahogy nyeli a jobb vádlid mellett a levegőt a direktszűrő, és főleg meghallod azt a bármekkora teret betöltő hangorkánt, akkor szinte biztosan elmosolyodsz. Lehet, hogy fizikailag csak egy lépés választana el attól, hogy te is hőbörgő banyatankos kisnyugdíjasként haragudj arra, ami másnak jó, de amikor a te markod alatt van a gázkar, és alattad csetteg a technika, akkor hirtelen eltolódik a füled érzékenysége, és csak élvezed.

Hogy gyenge? Túl erős!

Köztudomású, hogy a Harley-Davidson csak gyenge lehet. Mert persze, röhöghetünk a 77 kW-on, ha 117 köbhüvelykből, vagyis közel 2000 köbcentiből préseli ki az ódon alapokra épített, azóta persze sok ponton modernizált egység, de egy ilyen HD-n egyértelműen inkább a hangot keressük a blokkból, mintsem az erőt, hang pedig kétféle tud lenni: van a rotyogtatás, ami indokolatlan felkapcsolás melletti, nagy gázzal terheltetés – tök jól csetteg, egyszer én is kipróbáltam, de egészséges műszaki szemléletű ember ilyet nem csinál, pláne nem más motorjával, ez kínzó szenvedés a technikának, amit nekem egyszerűen fáj csinálni. De ezt szinte bármilyen, elég alacsony sebességnél lehet, ha van hozzá szíved.

Ellenben az egészségesen elforgatott, hangoszlopot magad mögött hagyó mennydörgés, na, az már áldozatokkal jár: nagyon gyorsan fogynak ki alóla a sebességek, egyesben kipörög, kettesben megérzed a 165 Nm döbbenetes mozdonyszerűségét, váltod a hármast, érzed, hogy itt igazából csaphatod is rá a negyediket, te pedig már nagyon bőven 100 fölött jársz, pedig csak akartál egy kis hangélményt adni a világnak – hát, ezért túl erős ez a gép, kicsit lejjebb skálázva, kicsit rövidebb fokozatoknál hasonló hanghatásoknak jobban örülnék, és valószínűleg biztonságosabb is lenne vele menni.

Mert egyébként a power cruiserségben bizony ott van az a power, ami nem elhanyagolható. Mindenki szereti maga alatt érezni a nyers erőt, és ebben a Breakoutban a Harley Davidson-iskola szerint már egész jó fékerő is van – még ha ez egy sportmotoros számára nevetséges lassítóberendezésnek is tűnik –, de az egész motor geometriája is... sportosságellenes.

Mert ugye mindenki megtanulja, hogy kell szabályosan motorozni: kontaktolsz a tankkal combbal, felül pedig laza vagy, hogy finoman tudd terelni a gépet, ami cserébe stabilitással hálálja meg erőfeszítéseid, de itt az ellenkezője van. Terpesztesz, mint a budin, mert a direkszűrőtől nem férsz oda a tankhoz, viszont a kormány magasan és szélesen van, nem tudnak eléggé lent lenni a könyökeid ahhoz, hogy könnyed maradhasson a felső tested, vagy ha igen, akkor nagyon rövid ideig, kényelmetlenül.

Nagyokat döntögetni viszont nem is nagyon érdemes a lábtartók pozíciója miatt, és a gyors, akár kormánymozdulatokat is igénylő manővereknél is nagyon érzed, hogy 300 kilós gép van alattad, és ha úgy nézel ki, amekkora embereket ezekre terveztek, akkor te is nyomsz még egy százast. Vázmerevség? Szintén ne nagyon keresd.

Ú, b”!ssza meg, ez mi a f%!z volt? Kérdezi elmém, mire a fájdalmat kiváltó inger a Harley alapjáratától megtanult komótossággal elvánszorgott az idegpályáimon az agyamig. Ó igen, rossz helyen tettem le a lábam, és a kipufogó szép lassan ráégette a farmert a vádlimra. Nekem csak egy fehérbabnyi folt maradt a lábamon, Ricsi operatőr kolléga az Insta-short gyártásakor rosszabbul járt, neki egy komplett konzervméretű folt éktelenkedik napok óta a lábán. Pedig az a króm kipufogónak kinéző egység valójában már egy hővédő, csak épp nagyon közel a rendes csőhöz, és pont olyan helyen, ahova mindenki tenni akarja a lábát, mikor letámaszt.

És tudjátok mit? Baromi hangulatos és élvezetes az egész úgy, ahogy van. Még ha a szó hagyományos értelmében a Breakout nagyon messze is van a jó motortól, és biztos, hogy nem akarnék minden nap járni vele, abszolút el tudom képzelni azt az élethelyzetet, amikor veszek egy ilyet. Kiszámoltam: körülbelül 2055-re hozzá is öregszem.

Márkaként a 120 éves Harley jobb állapotban van, mint a Guns N' Roses 38 évesen zenekarként

13,4 millió forint. Ha nagyon jómódú családapa vagy, és bőkezű vagy a gyermekeiddel, simán elképzelhető, hogy a fiad már több pénzt elvesztett mindenféle kriptovalutákon, neked meg egy Harley álmaid motorja volt évtizedek óta, nem mindegy, mennyibe kerül? Persze, ez nagyon sok pénz, szerintem túl sok is bármilyen motorért, de nem hinném, hogy egy bizonyos szint fölött számítana, hogy 6, 8, 13 vagy 20 millió forint van az árcímkén. Vagy kék, vagy semmilyen. 

Kicsit konkretizáljunk azért: a Breakout a Harley-paletta felsőközép kategóriáját jelenti, ha beéred egy kevésbé feltűnő, egyszerűbb, ugyanakkor fürgébb géppel, akkor a Nightster akár 8 millió forint alatt a tied, 10 körül már a Fat Bob vagy Low Rider S kategóriájába is belekóstolhatsz, innen nézve a Breakout drága, viszont az igazi nagy cirkálók, a Road Glide ST, egy Electra Glide vagy egy Ultra Limited akár 16-18 millióig felkúszik.

A cikk végére azért egy kicsit mégis mindenkitől elnézést kérek, akivel az elmúlt három napban együtt közlekedtem.