Abbahagyták a tökölést

Az utóbbi évtized komplikált és túlméretezett túramotorjai és endurói után a BMW abbahagyta a tökölést, a megdöbbentően high-tech S1000RR Superbike után mert még egyet gurítani: már időszerű volt egy ilyen vérpezsdítő utcai gép.

Csekély saját tömege, 105 lóerős bokszermotorja sportos motorozást kínál, a „low rider” mély ülésmagassága és a széles kormány kényelmes, de agresszív testhelyzetet biztosít. A forma egyértelműen merített a múltból, ott van benne a scrambler-, a dirt track- és a café racer-hangulat, az új koncepció szerint azonban a végleges designt a vásárló ízlésére bízzák – a BMW történetében először. Ez a fajta kreativitás eddig ismeretlen volt a bajoroknál – végre nem az utólagos kiegészítők között kell bogarászni, hogy a motor egyedibb legyen –; ha a Lo Rider valósággá válik, akkor már a vásárlás előtt testre szabhatjuk a bokszert.

Több konstrukciós elem, a kipufogórendszer, az ülések, a fényszóró és a fényezés széles körűen variálható, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a motor karaktere a vásárló egyéni ízlésére szabható. A konzervatív vevők számára ez talán olyan megdöbbentő lehet, mint az első részeg homoerotikus élmény. Azoknak, akik eddig unalmassága miatt kerülték a BMW-t, vonzerő lehet a gép egyedi megalkotása – a retró-sporttól a modern muscle bike karakterig.

Ez a paradigmaváltás túlmutat azon a hagyományon, hogy pusztán innovatív ötleteket vigyenek be a BMW-k világába; most először bevonják a vevőt is. Az izgalmas tanulmányokat már a múltban is gyakran elvitték a sorozatgyártásig, ezt a koncepciót látva bűn lenne nem így cselekedni – a Lo Rider újraértelmezné a megbízható, de uncsi hírnevet.

A milánói EICMA szakkiállításon bemutatott tanulmány saját bevallásuk szerint "formájában nemcsak termékpolitikájuk következetes folytatását alkotta meg, hanem az ember és a motorkerékpár közötti interaktív kapcsolat létrehozásával jelentős lépést is tett előre". A design ötvözete a sportmotorok műszaki jellemzőinek és az ’50-’60-’70-es évek motorépítési irányzatainak. A jellegzetes high-tech megoldások, mint a fordított villák, a hatdugattyús fékek és a 17 colos gumiabroncsok, keverednek a múlt agresszívvá tett stíluselemeivel.

A kipufogók hagyományos, alsó-oldalcsöves elrendezése a klasszikus, roadster karaktert erősíti, a felül elvezetett rendszer a veterán versenymotorok és a scrambler korszakát hozza. Múltidéző ülésidomok és fényezések széles kínálata lehetőséget ad az alapkonstrukció körüljárására és egyéni ízlés alapján történő kiegészítésre.

A magas torziós merevségű, zárt szelvényű váz semmit sem fed el a robusztus bokszertechnikából. Az Öhlins upside-down első teleszkópvilla és a hátsó Paralever lengőkar biztos úttartást ígér, valamint a hagyományos roadster modellek többségénél alacsonyabb építést tesz lehetővé.

A 17 colos kerekek a legmodernebb sportgumiabroncsok használatát engedik meg. A krómozott küllők, a fekete kerékagy és az acél kerékpántok elegánsan pózolják egy letűnt korszak karakterét. A kerekek veterán hangulatának kontrasztja a hatdugattyús fék és a hullámos féktárcsák.

A Lo Rider koncepciómodellről lehagytak mindent, ami a két alapvető szerkezeti komponensről, a vázról és a futóműről elterelnék a figyelmet. Nincsenek díszítések, megszabadultak mindentől. Helyettük a kipufogórendszer, az ülés, a fényszóró és a fényezés határozza meg a külsőt. A BMW-nél szokatlan ez a letisztult stílus. Café racer hatás érhető el a klasszikus, kisméretű, alumíniumlemez üléssel, a metszett farú egyszemélyes nyereg pedig a puritanizmust kedvelő motorosokat célozza meg. A BMW nem lenne az, aki, ha ez opcióként nem lenne kiegészíthető utaspóttaggal.

David Robb, a BMW Motorrad formatervezői részlegének vezetője végre le merte tépni az unalmas nyakkendőt, és helyette izomtrikót húzott. A Lo Rider tökéletességében 100%-ig BMW, de vagánysága messze túlmutat mindenen, amit eddig a bajorok csináltak. Ugyanez érvényes a kiegészítőire is. Agresszív formavilágával a függőleges elrendezésű kettős fényszóró vérbeli „streetfighter” figurát kölcsönöz neki, míg a klasszikus lámpa a régmúltat eleveníti fel.

A fényezés szintén egyénileg alakítható: az üzemanyagtartály négy, a motorburkolat három színben választható. Arra figyeltek a formatervezők, hogy a komponensek lehetséges árnyalata harmonikus egységet alkosson az olyan alumíniumelemekkel, mint az üzemanyagtartály betétjei vagy az ülés- és a sárvédőtartók.

A BMW elszántságát a koncepcióval kapcsolatban tökéletesen bizonyítja a megjelenő motorosruházat is: ha a szokásos módon zajlik a dolgok menete, akkor jövő ilyenkor már a széria áll kivilágítva Milánóban. Egy biztos – nem az olcsójánosok takarékos játéka lesz a Lo Rider, a beépítésre kerülő alkatrészek és a marketingkörítés előrevetíti a bőven hárommillió forint feletti árat.