Jóképű szingli

Az ülésmagasság sajnos csak papíron alacsony, 170 cm alatt valahogy elég lábujjhegyesre sikerült. Szerencsére a motor 175 kg-os száraz tömegével nem probléma az egylábas talajkapcsolat sem, még ha ezt a kezdőknek nem is túl ideális. A helyzetet nem könnyíti az oldaltámasz elhelyezése sem, bravúros mutatványra van szükségünk felhajtásakor, mert nagyon útban van a lábtartó, ki és felhajtásnál egyaránt.

A karok könnyen használhatók, mindamellett a gázmarkolat szokatlanul hosszú úton jár, így a finom gázreakciókhoz szokott pilótában az az érzés támadhat, hogy ez a motor nem nagyon megy. Pedig csak nagyobbat kell tekerni a gázkaron. De ez azt hiszem, nem az kezdők problémája lesz. A vezető ülése jó formájú és kényelmes, az utas kényelmét viszont feláldozták a forma kedvéért.

A markolatok elé brutális kézvédőket szerelt a Yamaha. Azonnal tetszett, már a kiállításon is. A forma remek, a kidolgozás fantasztikus, főleg hogy nem holmi műanyagból készült, hanem feketére eloxált alumíniumból. Egy bibi van: szép, hogy itt a ringen elmotorozgatok vele, de mi van, ha a legnagyobb dugókban kéne az előrejutásért küzdeni? Az amúgy is széles kormány mellett további 10 centi szélesíti a motort, ráadásul pusztító ellensége lehet a markolata védő az autók tükreinek.

Hogy az MT-03 kezdők gépe lenne? Ezt gyorsan elfelejti az ember a kiváló váznak köszönhetően, de nem rossz választás friss jogsisoknak sem. Lassabb tempónál jól kormányozható, könnyű és érzékeny, ha nem is annyira tökéletesen, mint legerősebb riválisa, az Aprilia Pegaso Strada, melyet majdhogynem ugyanez a motor hajt.

Eredetinek lenni nem könnyű, főleg a sorozatgyártású motorkerékpárok világában, ahol az sem mellékes, hogy mennyiért mérik az eredetiséget. Egy biztos, az MT-03 könnyen felismerhető darab, és ha a részletek is megfogtak, akkor elvesztél. Kezdő motorként is remekül megállja a helyét, de egy sokat próbált motoros alatt meglepő dolgokra képes.