Bogárdiszkó

2007.11.29. 00:47

Unokatestvérem megbolondult, és megvette ezt a valamit. Autókormány, csőváz, két kagylóülés, aszfaltgumik, fix hátsó tengely, indexek, lámpák, biztonsági öv, robogóváltó, motorkerékpár-rendszám. Mi a fene ez? Gokart? Quad? Motor? Buggy? Elmentem, megnéztem, lefotóztam, vezettem, és egy kicsit én is megbolondultam.

A PGO tajvani márka, robogókat, quadokat, no meg ilyen csővázas valamiket gyárt. Ez a csővázas valami pedig a Bugrider. A név nagyszerű, mert egyszerre idézi a buggyt és a Knight Ridert. Különben (megkérdeztem egy Amerikában cseperedett kollégát) jelenthet VW Bogarat hajtó embert, vagy akár bogárdiszkót is. A jármű készül egy- és kétüléses kivitelben, 50 köbcentis kétütemű, vagy 200, esetleg 250 köbcentis négyütemű motorral.

Marha jól néz ki. A művészien hajtogatott csőváz a nagy hátsó, kis első kerekekkel talán egy krosszautóra emlékeztet leginkább az ismert járműfajták közül, de rendkívül kifejező, pimasz arcával a Bugrider mintha kikérne magának bármilyen hasonlítgatást. Ő ő. Kis gonosz állat, agresszív holdjáró, ha a gokart Dr. Jekyll, akkor a PGO Mr. Hyde.

Hogy kerül ez ide, hozzánk? Úgy, hogy unokatestvérem látott vigyorgó embereket bugriderezni tengerparti kempingekben itt-ott Európában, és megkívánta a kis vackot. Már látta magát a Balaton-parton csorogni, az Adrián gurulgatni vele, és elkezdett nyomozni, mi ez, és hol kapható. Az eszközt nálunk hivatalosan nem forgalmazzák, legközelebb Graz mellett, az osztrák importőrnél lehet megvásárolni. 5399 eurós címke fityegett rajta, kis alkuval az ár hamar lement ötezerre. A kereskedő egy év garanciát vállalt rá, a gép mellé egy alkatrészkatalógust is adott: ha kell valami, egy telefon, és küldi. Az első szerviz ezer kilométer után esedékes, de a masszívnak ható jármű alighanem ezt itthon éli majd át, ha bukja is a garanciát.

A jármű utánfutón érkezett Magyarországra, és megkezdődhetett a jó kis magyar börleszk a hatóságokkal. Az új tulaj lakhelye szerint illetékes hatalmak sosem adták volna meg a forgalomba helyezéshez szükséges engedélyeket, ha másért nem, hát mert nincs differenciálműve. Viszont van egy megye valahol a nyugati határszélen, ahol komolyan veszik az EU-tagságot, és nincs akadály levizsgáztatni azt, amit boldogabb európai országokban is le lehet. Csak ehhez ebben a megyében kell lakni. A motor tehát a tulaj egy itt élő barátjának nevére került, majd rendesen át is ment minden próbatételen.

A papírok, no és persze a lényeg, a rendszámtábla összesen 230 ezer forintba került. A Bugrider most teljesen hivatalos motorkerékpár, műszaki vizsgája 2011-ig szól. Még egy átíratás a valódi tulaj nevére, és négy évig csak a kötelező biztosítást kell befizetgetni, menni kell vele, és persze majd minden igazoltatáskor türelmesen válaszolgatni kell a minden bizonnyal igen érdeklődő rendőrök kérdéseire. A legszebb az lesz (erre már nagyon készül a tulaj), amikor a négykerekű motorkerékpár jobb oldali ülésébe szíjazott biztonsági gyermekszékben vigyorgó kissrác jogállásáról megy majd az egyezkedés a közegekkel.

Ez a mi Bugriderünk a legnagyobb a kínálatból, tehát 250-es és kétszemélyes. A motor vízhűtéses, a véghajtás pedig a láncos kisebbektől eltérően rendes fogaskerekes hajtómű - bár differenciálmű ebben sincs. Nem sok jót vártam a nagy tömegtől, a negyedliteres robogómotortól, a fokozatmentes váltótól, de a kis vacak meglepett. Egész derekasan megy.

Remek időt találtunk a próbaútra. Kellemes novemberi köd, úgy öt fok és percről percre súlyosbodó megfázás adott randevút egymásnak a guruló ketrecben. Betekeregtem a mélyen fekvő sportülésbe, ami sokkal könnyebben ment, mint vártam, hiszen jól meg lehet kapaszkodni a csővázban. Magamra húztam a négypontos övet; ezek után a bukósisakot csak a széltől óvó plexi miatt hagytam a fejemen. (Meg mert a forgalmiba még nem jegyezték be, hogy bukó nélkül használható, mint a BMW C1-et.) Jobb lábam a gázra, bal a fékre, kezem a kormányra: semmi nem állítható, de mindent normálisan elérek. Jó lesz, mehetünk.

A motor kulccsal indul, mint az autókban. Nevetséges, halk pöfögéssel kel életre az egyhengeres negyedliteres. Elinduláskor nem hagyhatjuk ki a két legborzasztóbb kezelőszerv, a rögzítőfék és az irányváltó kar megérintését. A rém gagyi karok rém gagyi erőtovábbító szerkezeteket működtetnek. Pengve kattanó rugóhang jön a kézifékből, recsegés-ropogás az akadozva mozgó, az előre-, illetve hátramenetet teljesen esetlegesen záró bowdenes váltószerkezetből. Gyerekkorom vágyott lábbal hajtós lemezmoszkvicsában gondosabban kimunkált mechanika dolgozott, az tuti.

Kattintson és megtudja, hogyan tartottuk rettegésben a falu népét, majd irány a terep.