Viharból folyóba

A DL650 legelőnyösebb oldala

Bár a városban is otthon van, legjobban a túrázást lehet élvezni a kis V-Strommal. Ha a nyerget beülte az ember, olyan kényelmes lesz, hogy a világból ki lehet motorozni vele. A bumfordi idom jól teszi a dolgát, iszonyatos jó a szélvédelme. A vezető szinte észre sem veszi, hogy már 120-140-160 km/órás sebességnél jár, 180-nál akár még rá lehet gyújtani a plexi mögött. Az aránylag hosszú és súlyos DL650 meglepően gyorsan eléri a 190 km/órás sebességet az 5. sebességig felváltva, ám hatodikban már nem nagyon tud rátenni. (Körülbelül 200-ig viszi hosszas nyüstöléssel.) Egy ilyen jellegű túramotortól - mert a V-Strom, nyugodtan mondjuk ki, leginkább ebbe a kategóriába tartozik -, ez nem rossz. A tesztmodell ugyan az aszfalton a keresztbe fekvő úthibákat, kátyúkat eleinte csuklásszerű bakugrással vette, ám a könnyen állítható rugóelőfeszítés segített ezen.

A lengőkar egyszerű, mint egy ácskapocs

A váz legalacsonyabb pontja - csak sziklával ne találkozzon

Az aszfalton mutatott megbízható teljesítmény után már nem is olyan félve hajtottam le az útról a géppel. S lám a kis bumfordi meglepően jól ment a könnyű-félnehéz terepen, annak ellenére, hogy a tervezéskor kissé elhanyagolták a hasi részek védelmét. Érzékeny helyekre került az önindító, a kipufogócsövet sem védi semmi a felcsapódó kövek ellen, ráadásul a váz legalacsonyabb pontja a lengéscsillapító lefelé dudorodó alsó bakja. Nehezebb terepre akkor se merészkedjen vele a motoros, ha egy stadion biztatja, hacsak nem szeretné nyomorítani a blokkot.

Aki tehát nem villogni akar, hanem jókat kalandozni meg motorozni, akkor a kategóriában barátinak nevezhető áron tehet szert egy megbízható útitársra, ha az új DL650-est választja.

Nagytokájú első idom