Adatlap Yamaha XT660Z Ténéré (660 cm3)
- Hengerűrtartalom: 660 cm3
- Hengerszám: 1 hengeres, egyhengeres
- Teljesítmény: 48 LE @ 6000 rpm
- Nyomaték: 58 Nm @ 5500 rpm
- Váltó: 6 seb. váltó
- Tengelytáv: 1500 mm
- Ülésmagasság: 896 mm
- Tömeg: 208 kg
- Tank: 23 l
- 2 278 000 Ft
Yamahákkal ver az Isten. Egyiken megáztam, a másikat esőben teszteltem, a harmadikat villámok fényében néztem – ezt meg a jég verte el. Ennek ellenére szavam sem lehet: a Tenere a világutazók motorja, és ebbe nyilván az ítéletidő is beletartozik.
Az XT500 feje tetejére állította az endurópiacot. ’76-ban a fél világ ünnepelte érte a Yamahát: egy csapásra véget vetett a scramblerek világának: piacra dobta a pályákon kikísérletezett technikát, az erős vázat, terepképes futóművet és az SR 500-ból továbbgondolt egyhengeres traktormotort.
Az off-roadosok csapatosan érzékenyültek el - máig könnyek szöknek szemükbe, ha elcsattog előttük egy XT500. Mai szemmel persze vicc az egész, de a terepet értő módon túrók sok mindenre képesek voltak az ősmodellel is.
’83-ban jelent meg a hosszú távú tereptúrára alkalmas Tenere. Ezt tekinthetjük az igazi elődnek, magán hordozott minden stílusjegyet, ami azóta is kötelező a sárdagasztó-világutazókon. Négyszelepes motorját némi piszkálás után a 82-84 között gyártott köztes modellből, az XT550-ből örökölte. Hamarosan 23 literes tankot és önindítót is kapott a konstrukció, innentől minden adott volt, hogy az egyhengeres túraendúró a világjárók ikonikus gépévé váljon.
A törökbálinti kúton már dagadt cumulonimbusok gyülekeztek felettem – nem kellett sokáig várnom, hogy a több szintet átfogó zivaterfelhők kifordítsák belüket. Mire Bicske vonalában jártam, már tombolt a vihar. Komárom után a jég is bekopogott sisakomon, az sem segített, hogy a túraplexi mögé kuporodtam, megtaláltak a kétcentis darabok. Kérdés nélkül menekültem be a nyitott kapun egy kedves család udvarára – meglepődtek, de a Yamaha hamar előhozta a család egykori motoros élményeit.
A Metzeler Tourance gumi csúszik, mint az olajos takony. Száraz aszfalton semmi gond, de esőben, vagy megázott úton a hátsó kerék azonnal táncba kezd. A vázgeometria és a teljesen felhasználóbarát karakter ugyan megengedi a korrigálást, de tapasztalatlanabb utcai endurósoknak meggyűlhet a bajuk a jobbra-balra csúszkáló hátsóval.
Terepen ezek a hátrányok nem érzékelhetőek, és jelentőséggel sem bírnak, hiszen úgyis folyamatosan kipörgetjük a laza talajon. Ha megvan a lendület, a 21-es első kerék meglepő helyeken is átküzdi magát – a mostanában divatos látszatenduró helyett a Yamaha egy tisztességes dögöt hozott össze. Az utcán túl puha első villa a terepen nem jelent gondot – nem versenymotor, de sziklás, kavicsos talajon kifogástalanul elsimítja az egyenetlenségeket.
Kifogásként felróhatnám, hogy a villa nem egy nagy márka fejreállított rendszere, de a teszt során így sem sikerült a határait megtalálnom. Nem hemzseg rajta az eloxált könnyűfém, ennek ellenére nem érezni olcsónak, inkább a célszerűség a jó kifejezés. A túlságosan műanyag kialakítás szúrja ugyan a szemem, de az idomok ruganyosnak és kellően erősnek hatnak, hogy egy-két földhöz vágást is kibírjanak.
A kipufogó plasztikkotonja viszont csúnya. Sajnálom, hogy a gyárnak nincs kedve vesződni egy korrekt kivitelezésű dobbal, a nagyjából összeheftelt fém fölött csak kamuflázs a műanyag. A hangja miatt azonban engedékeny vagyok, végre egy gyári cucc, ami nem susog; tisztességesen röfög, és motorféken vadkanként horkant. Hangereje nem bántó, tónusa az adu ász. Ha az autók között lavírozva nem nyílna szét a sor, egy-két fröccs és visszadurrantás után máris mehet a szlalom.
Ha magam mögött látnám a Tenerét, reflexből húzódnék le: a magasra emelt plexi valami futurisztikus büntetést sugall, Dredd bíró kéjesen pózolna rajta. A design nem öncélú, a szélterelő autópálya-tempóban is jól teljesít, nem kell még a vállakat sem összehúzni, a széllel együtt az esőcseppeket is eldobja. A műszerfal feletti konzol alkalmas a GPS rögzítésére, kellően magasan is van, hogy ne kelljen folyton lefelé pislogni.
A fordulatszámmérő analóg, a sebességet a narancsos háttérfényű LCD mutatja. Szépnek nem nevezhető, de funkcióját ellátja. Alatta könnyen hozzá lehet férni a lámpa állítócsavarjához és az égőcserélő ablakhoz is. A víztartály a blokk mellé került, a szürke műanyaggal védett alkatrész talán egy borulást is túlél. Pozitív, hogy az idomok alja matt, rücskös plasztik; ágak között, kavicsot felverve sem gond, ha karcolódik. Az igazi világjáró még büszke is lehet a nyomokra – akit zavar a kopás meg a karc, mi a francnak terepezik?
A csúszásgátló huzattal bevont ülés egy személynek kényelmes, az utasom panaszosan nyújtogatta elgémberedett lábait. Alapfelszereltség a kis csomagtartó, a kínálkozó akasztási pontokkal könnyű rápókozni a cumót. A benzintartály formája nem volt kompatibilis a tanktáskámmal, az endurósok körében népszerű oldalra akasztós szatyor a jó megoldás.
Az 5-6 literes fogyasztás nem szab gátat a világjárásnak, képességei és komfortja ismeretében rábólinthatunk az extrémebb túrákra is. Kritikus helyzetek adódhatnak, erre is gondolt a Yamaha: a villahídon erős akasztószem található, ha ne adj’ isten árokba csúszna a gép.
Az oldschool terepesek szemében a Tenere egyik legnagyobb előnye lehet, hogy méretei ellenére kompakt, egyhengeres motor hajtja. A XT660-ban megismert blokkba most belenyúltak a mérnökök, így hangolása és erőleadása dinamikusabb. Egy picit erősebbnek érezni, de ez csupán kényszerképzet. A 48 ló nem lett több, a dögös hang és a simább járás okozza. A 660 Enduróval szemben itt végre felül vezették el a kipufogót – ezt tényleg ki lehet vinni buckázni, most már jó helyen vannak a csövek.
Aki szereti a jópofájú és karakteres egyhengereseket, és nem olyan rövid combú magyar fajta, az nem fog csalódni a Tenerében. Akit zavar a puhácska villa, játsszon az előfeszítővel, aki félti az idomokat, szereljen rá bukóvasat. A motorja már bizonyított – jó társ lehet a hosszabb túrákhoz is. A gyári tartozékok közül válogatva szépen fel lehet cifrázni a masinát: van Akrapovic kipufogó (nincs burkolva!), kéz- és kartervédő, valamint mindenféle dobozok.
Diszkréten csillámló fehér színe és a régies versenycsíkozása begerjesztett. A bélbajok teljes színpalettáját felvonultató barnás változat leginkább sárosan szép: a keményvonalas tulajok szerintem sosem mossák majd meg, csak büszkén mutatják a koszrétegeket: ez bakonyi, ez tátrai, az ott alul még nyári por Marokkóból.
A régi XT 500-at az amerikai piac akarta, az előző Tenere egyértelműen az európai motorosok igényei szerint készült. Ezt az újat már világszerte várták, a Yamaha mégsem siette el. Láttunk már sokkal jobban felszerelt terepmotorokat, nagyobb és vaskosabb túrázókat is: az XT660Z mégis egy jól eltalált elegye a célszerűségnek és minőségnek.
Nálam egyértelműen kidomborította esőhozó képességét. Ha a Csád és Nigéria között elterülő, névadó Ténéré sivatagban is tudná ezt bizonyítani, biztos, hogy minden tuareg ezen száguldozna. Okvetlen le kéne vinni kipróbálni - akár már ma elindulnék vele.
Műszaki adatok:
Motortípus: Folyadék hűtéses, négyütemű, négy szelepes, egyhengeres, SOHC
Hengerűrtartalom: 660 cc Furat x löket: 100.0 x 84.0 mm
Kompressziós arány: 10:1
Maximális teljesítmény: 35.6 kW (48.4 PS) @ 6,100/Min
Maximális nyomaték: 57.5 Nm (5.87 kg-m) @ 5,500/Min
Üzemanyagkeverés: Benzin befecskendezés
Kuplung típusa: Olajban úszó, többtárcsás
Gyújtásrendszer: TCI
Indítás: Elektromos
Váltórendszer: Vonóékes, 5 sebességes
Szekunder hajtás: Lánc
Üzemanyagtank kapacitás: 22 L
Olajtank kapacitás: 2,9 L
Váz: Acél gyémámtprofil
Első felfüggesztés: Teleszkópvilla
Első rugóút: 210 mm
Hátsó felfüggesztés: Lengőkar
Hátsó rugóút: 200 mm
Első fék: Dupla tárcsa, Ř 298 mm
Hátsó fék: Szimpla tárcsa, Ř 245 mm
Első gumi: 90/90-21 M/C
Hátsó gumi: 130/80-17 M/C
Hossz: 2,246 mm
Szélesség: 865 mm
Magasság: 1477 mm
Ülésmagasság: 895 mm
Tengelytáv: 1,505 mm
Minimális hasmagasság: 245 mm
Saját töme: 183 kg