„Fenébe, már megint nyitott állrésszel adtam csutkagázt” - morogtam, miközben tarkómig csúszott vissza a plexi. Ahogy a motor megindult előre, a világ elkenődött, és belső szerveim lemaradtak: szívem a herémhez csapódott, tüdőm a fenekemen át kezdett szellőzni.
A Vmax csak ment előre, karomban a harántcsíkolt izmok cérnametéltté nyúltak. Ha derekamat nem támasztotta volna az üléspárna, akkor a hátsó lámpát lovagolva fejeztem volna be a sprintet: a kétszáz lóerő nem viccel. A rettenetes szám ellenére a motor nem egy betiltani való gyilkos – kiszámítható, kezes, mégis rohadt erős: ha akarjuk, fekete gumicsíkok kísérik utunkat.
Az első métereken még számban formálva emésztgettem a szavakat. Háromszáztíz kiló, százhatvanhét newtonméter, kétszáznegyven centi: sok, mi több, rohadt sok. A lassú számolgatásban teljesen el is feledkeztem magáról a motorról, mire eszembe jutott fogadalmam, hogy ezt a dögöt majd óvatosan vezetem, már rég a Hegyalja úton furakodtam a sorok között.
A megelőlegezett aggodalom alaptalan volt: nem viccből kotlottak tíz évig felette. Az előd egy szemérmetlenül slendrián és pimaszul rossz konstrukció volt – ereje és karaktere révén mégis ikonná vált. Azt a hibát, hogy bitang kraftos blokkhoz már megint trehány futóművet tesznek, nem követhette el újra a Yamaha.
Rövid tanto-pengék sercenve metszették volna a hasfalat, ha egy újságíró azt meri mondani, szar ez a futómű. Komolyan mindent megtettek: az 52 millis titán-oxid bevonatú első villa egy teherautó kardánjának is jó lenne – kezdetben voltak ugyan oktondi fitymálók, hogy még fejre állítottat sem kapott, de higgyék el, nagyon rendben van. Tudom, a Yamaha hazai marketingese figyel, és ha rosszat írok a futóműről, azonnal riasztja Japánt, hogy szeppukut hajtson végre valamelyik mérnök – ez tényleg összejött, nincs okom szépíteni.
Az új Yamaha Vmax blokkja olyan, mint a szent Fuji-hegy harminchat arca. Akárhogy is állok, mérete és jelentősége nem csökken, csupán újabb és újabb részleteket fedezek fel körülötte. Nagyon japán, nagyon maximalista, és szériamotorhoz képest hihetetlenül tökélybe hajló - Kanagawa oki nami-ura - mint a Kanagawa nagy hulláma, úgy tör előre a cunami erejéhez fogható nyomatékával. Igaz, hogy alacsony fokozatban nincs oda a lassú bóklászásért, de ha már ennyit tud a blokk, bátran feljebb lehet kapcsolni. Sorok között hármasban is elvan, ötventől meg már ott az ötödik.
Érdekes a hangja: a legmagasabb fokozatban tartva kis tempónál bluttyog, mint egy V2-es, de gázt adva megrázza magát, és gyönyörű folyamatossággal húzni kezd. Mintha a semmiből teremne ott még két henger; száznál már gyönyörű öblös V4-es vartyogással vonulhatunk.
Mit mond a Vmax guru?
Winkler Róbert megmutatta Vmax Zsoltnak a 2009-es, második generációs Vmaxot. Vigyázat, csikorgó gumi a házivideóban!
A kipufogó nem hangos, pont annyi a hangereje, hogy ne nyúljunk azonnal utálkozva a fúróért. Nem kiabál, de rongyot sem tömtek a torkába: megmaradtak a mélyek, középtartománynak ott a gázadást követő kéjes nyögésem, magasnak meg ott a gyorsulással erősödő sikító szélzaj a sisakban.
„Ellene mondotok-e a Sátánnak?” - kérdezték a mérnököket a motor keresztelőjekor. „Ellene mondunk!” - felelték kórusban. „És ellene mondotok-e minden cselekedetének?” - firtatták tovább szertartásosan. „Ellene mondunk!” - zúgták ismét. „És ellene mondotok-e minden csábításának? - jött a liturgia újabb fordulója. „Ellene mondunk!” - hangzott a bátor felelet, majd kitódultak a gyár elé, hogy műanyagot égessenek.
Az utóbbi tizenöt év trendje, hogy látszatmotorokat gyártanak látszatmotorosoknak. Nézzünk ki keménynek, vágjunk szigorú arcot, majd a csillogó krómnak tűnő műanyag érzékelteti, hogy nemcsak morcosak vagyunk, hanem gazdagok is. Ami viszont ezen a motoron fémnek látszik, az fém. Ami úgy néz ki, mint a szénszál, az valóban az. Itt nincs kamuzás, a látszatmegoldások drogja azoké, akik nem bírják az igazságot – vagy nem elég gazdagok hozzá. A Vmaxnak ára van: a karbon és mart alumínium kiegészítőkkel szerelt gépért hatmillió forint feletti összeget kell a Yamaha számláján elhelyezni.
Hogy megéri-e? Lapozzanak, kiderül.