Éjfélkor kluttyog a víziló

2007.05.30. 08:56
Öreg este a Tanganyika-tónál: éjfélt rikolt a tukán, és az Esthajnalcsillag sápadt fényében lágyan felkluttyog az XVS1300-as. A nagyfenekű hím elcsörtet friss nőstényt szerezni. Ez a kép ugrott be, amikor az indítást követően meghallottam a Yamaha böhöm csopperét, az új 1300-as Midnight Start.

Pedig, ha ránézünk a motorra, akkor a klasszikus, áramvonalas, long and low Harley-stílus köszön vissza az 1930-as évek elejéről, amikor az amerikai nagyvárosok utcái a géppisztolyok és a kipufogók csattogásától voltak hangosak. Persze eltelt több mint hetven év, szigorú emissziós és zajvédelmi normákat vezettek be (Európában), durva vibráció helyett a finom pulzálás a trend, meg a kényelem és a jó vezethetőség. Az új idők követelményeinek a japán gyárak mindig eleget tettek, ráadásul nem átallják beszerelni a legtradicionálisabb formájú csopperekbe is a legújabb technológiát. Az 1300-as Yamaha Midnight Star pont ilyen.

Nézzük a felmenőket és közeli családtagokat. Az előd a Star család két kisebb, már régóta az utakon levő cirkálója, az XVS650 és az XVS1100 Drag Star. Bár még gyártja őket a Yamaha, a mérnökök jogosan gondolhatták, hogy éppen ideje a vérfrissítésnek, hiszen a nagyobb Drag Star erőműve egy több mint húsz éves, kétszelepes, léghűtéses motor. (Ezek a vasak egyébként az elmúlt években Magyarországon folyamatosan a legnépszerűbb csopperek voltak, eladási számaikkal magasan kiemelkedve a mezőnyből.) Az 1300-as Midnight Star nincs egyedül, van egy nagyobb testvére, az 1900 köbcentis Midnight Star, amit akár mozdonyként is lehetne alkalmazni valamelyik középtávú Intercity-vonalon.

A Drag Star ősökhöz képest az új 1300-asnak nemcsak a keresztneve változott Midnightra, hanem számos fontos eleme. Új a vízhűtés, porlasztás helyett befecskendezéssel érkezik a benzin az égéstérbe, a kardánt felváltotta a szíjhajtás. A különleges kiegyenlítő tengelynek és az új EURO3-as környezetvédelmi normáknak megfelelő kipufogóknak köszönhetően kisebb a vibráció. Kevésbé hars a motor, alapjáratban kluttyog, felpörgetve is - enyhe túlzással - inkább csak zümmög. Mindemellett a rövid löketű kéthengeres, 60 fokos V-motor igen izmos: 5500-as percenkénti fordulaton 72,8 lóerőt teljesít, nyomatéka pedig 106 Nm 4000-es fordulaton. A dupla bölcsőváz szilárdabb és stabilabb, a jobb súlyeloszlás és az előrébb tolt tömegközéppont kezelhetőbb járgányt eredményezett. Finomabb váltó, puhább kuplung: nem a rideg cowboyok, hanem az uborka hajlásszögébe is belekötő uniós állampolgárok piacán vagyunk.

Felülve a Midnight Starra fokozott magabiztosság tölt el. Kicsi az ülésmagasság, a kurtalábúak is terpeszthetnek a motoron. A nyereg akkora, mint egy kisebb bőrfotel, a nagyfenekűeknek sem kell feszengeni. A kormány a tükrökkel együtt – két centi híján – egy méter széles, biztos a fogása. Indulásnál jönnek az első kényelmetlenségek: a lábtartó trepnik ugyan nincsenek extrém módon elöl, de a csopperhez nem szokott vezető lába kalimpál egy ideig, míg megtalálja a pedálszerű lapot. Tapogatózás közben többször beakad a láb hol a váltóba, hol a hátsó fékpedálba, amelyhez hasonló taposóval teherautókon lehet találkozni. Mire végre megvan mindennek a helye, már üresben a váltó, mert a trepni hátsó részéhez közeli sarokváltóra véletlen rátelepedett a csizmasarok. (Annak, aki megszokja, praktikus a sarokváltó, egyesből üresbe így a legkönnyebb betalálni, nem kell nyújtogatni a csizma orrát.)