Teszt: Moto Guzzi V100 Mandello S

Képzelj el egy motort, ami elegáns, sportos, kortalan vonalakkal rendelkezik, jó vele menni és egyaránt szépnek tartja motoros és nem motoros. A V100 ilyen. Egy roadster, ami kényelmes motorozás közben is bitang gyors utcára. Nem hiába, mivel a Mandellót kifejezetten a Moto Guzzi fennállásának századik évfordulójához méltó modellnek szánta Michele Colaninno Piaggio-vezér, aki személyes ügyként tolta előre típus fejlesztését.

Az első vízhűtéses motorjuk megszületését valódi és komoly előkészítő munka előzte meg, aminek a bemutatójánál nyugodtan bevághatták volna John Hammond alakját a Jurassic parkból, ahogy a borostyánvégű botját mosolyogva szorongatva elrebegi a dínócsordákat nézve, hogy „Nem spóroltam semmin.” Így nem csak a motorblokk új és szuper fejlesztés, hanem elektromos futómű is. Szinte hihetetlenül igényes részletek és kialakítás van a csomagban, de olyan szokatlan elemek is, mint az aktív aero-elemek vagy a BMW-sen diszkréten rögzíthető gyári oldaldobozok. Egyébként tudatos döntés volt, hogy ne túraenduró vagy sportmotor szülessen az évfordulóra, mivel az egyikben műfajban túl nagy a tülekedés a rajtvonalnál, a másikhoz meg nem értenek eléggé. Így döntöttek a túrázásra is alkalmas roadster mellett.

Bár nálam messze kívül esik a scopból ez a stílus és ár, mégis amikor először feltűnt a modell külföldi magazinok oldalain, megakadt rajta a szemem. Persze nem gondoltam túl, nem kezdtem számolgatni, hogy hány tíz évényi hitellel vehetnék egy ilyet, de elolvastam az első híreket és konstatáltam, hogy csinos kis motort mutattak be a digók.

Külsőre csodás. Tényleg csodás. Az arányai, a részletei, a színek, a felületek vitán felül tökéletesek. Lehet itt „a szépség szubjektív” frázisokat puffogtatni, de aki ilyet mond, még nem látott jól sikerült olasz motort. A szemmel látható műszaki megoldások izgalmasak és bizalomgerjesztőek. Mérete pont kellemesen közepes. Se nem böszme, se nem túl gyerekmotoros. Ha kicsit hunyorítunk, van benne némi Katana is, amit meg szeretünk, szóval ez nem baj.

A hengerfejet elforgatták 90 fokkal és lefelé néz a leömlő. Ennek két előnye is van: az egyik, hogy elfér elől a vízhűtő, hátul meg a térdünk. A motoros plexit nem teljesen értettem, mi szükség van egy fél zsebkendőnyi „szélvédő” elektromos mozgatására, de kétségkívül poén az első harmincnyolc alkalommal fel-le csesztetni. Ami még feltűnt, az a rendkívül kompakt motor: szinte hihetetlenül rövid a forgattyúsház és apró a váltó. Ami pláne érthetetlen, mert olyan mechanikai érzeteket kelt a nyomatékváltója, hogy könnybe lábad az ember szeme. Ugyanakkor az utóbbi idők egyik legjobb gyorsváltóját tapasztaltam meg használat közben. Ezt a kettőt (férfias, mechanikus hangok és érzet, mégis tökéletes gyorsváltás) összehozni, nem lehetett kis munka. Érdekesség még, hogy a leszabályzást olyan mesterien programozták le, hogy nyoma sincsen a sok motoron tapasztalható kormányharaptatós érzésnek, hanem egyszerűen lágyan megáll a motor gyorsulása. Imádtam.

Ha az unalmas dolgok érdekelnek: 115 lóerő és 105Nm áll rendelkezésre, ha kitolod a szemét. Hibátlan gyorsváltó, sportmotorokat megszégyenítő fékek és elektromos futómű támogatja, hogy ne halj meg túl könnyen. Az aktív (angolul adaptive-nak mondják Guzziék) aerodinamikai elemek állítólag kényelmesebbé teszik nagy sebességnél. Ezt nem tudtam kitapasztani, mert akkor még nem tudtam, hogy kézzel is elcsukhatom őket sport módban, eső módban pedig egyből kinyílnak. Így csak azt tudom mondani, hogy veszettül fúj a szél rajta, ha kihasználod a képességeit. Ami egyébként nem túl könnyű, de nem is extra nehéz: 233 kg teletankolva. Inkább olyan helyzetek fordulnak elő, amikor nehézkesnek érződik, de igazából végig stabil érzést hozott. Amit furcsálltam, hogy kissé messzinek tűnt a kormány. Nem tudom, hogy átlagembereknek ez milyen lesz, az is lehet hogy valami olasz csel ez arra, hogy sportosan előrehajolj, de elsőre annyira nem tetszett. Aztán végül is elég sokat mentem vele, és az egyik egész napos túrám végére sem éreztem, hogy bajom lenne. Valójában kétségbeejtően kényelmes a motor, hiába tűnik sportosnak.

Amikor a kereskedés előtt felültem rá és beindítottam, na akkor már gondoltam, hogy ha mást nem, karaktert azt adni fog. Aztán amikor kiromboltam a forgalomba, már tudtam, hogy menni sem fog fájni vele. Egy helyben van némi gázreakció a hosszanti blokk miatt, de menet közben ebből semmit nem érezni. Aki mást mond hazudik, vagy nem ment hosszában elhelyezett blokkal még. A kuplung tökéletes, a váltó útja és érzete is az. Itt visszautalnék a fentebb említett férfias hangokat és érzetet adó váltóra, meg a finom és hibátlan működésre. Egyszerűen érthetetlen hogyan csinálták meg ilyen izgalmasra és kellemesre.

Alapban csomagot vinni rajta nem nagyon lehet, egyszerűen túl szexi a forma. A gyári oldaldobozok szerintem kötelező elemek: jól néznek ki, nincs hozzá klasszikus tartószerkezet, hanem a BMW-től látott módon rögzítődnek szinte észrevétlen pontokon. Ezáltal alig állnak ki, mégis jó méretűnek tűnnek, esztétikailag is illeszkedve a motorhoz. A topcase már más kérdés: az utólag felszerelt tartószerkezet önmagában egy vicc, 5 méter csőből térhálósítva, teljesen tönkretéve a motor finomságát. Persze egy topcase önmagában is hazavágja a sziluettet, még rendes platnival is. Valamit viszont kell rajta használni, mert az egyébként csodaszép ülés alá semmit nem tudsz betenni. Szerintem érdemes rá venni egy tankbetöltőre szerelhető gyorszáras táskát a mindennapi rohangáláshoz és én kipengetném az oldaldobozokat is túrához/bevásárláshoz.

Menetteljesítményre több, mint kielégítő. Dobozzal is a 240-eket karcolja, míg a gyorsulása a durva, de még ésszerű kategóriában marad. Egyszerűen nem lehet értelme ennél jobban gyorsuló motornak utcán és már ez is komoly bajba tud sodorni, meglepően hamar. Egyébként megjárattam pályán is és hibátlanul teljesített, pedig hossza, jellege és tömege miatt nem ezt feltételeztem róla. Nem ért le hülye helyeken, stabil volt a váz és a futómű is, a fék meg hát ugye... fenomenális. Kakucson, utcáról beesve 50 körüli időket mentem úgy, hogy nem nagyon akartam pofára esni vele. Szerintem biztonsági játékkal, full utcai setuppal ez jól mutat egy ilyen motornál.

Hogy kéne-e? Hát hogy a viharba ne! Hogy egyetlen motornak kéne-e? Hm.. érdekes kérdés. Bő hétmillió forintért sok más dolgot is lehet kapni, GS-t, Pan America-t és nyilván bármilyen japán túrasport jellegű vasat alatta is. Ugyanakkor szeretnél némi különlegességtudatot, és nem a világkörüli utak érdekelnek, akkor ez egy jó választás lehet mindennapi munkábajárásra és hétvégi baszatáskákhoz. Könnyen meglehet, hogy ez a sorozat a V10 utáni következő klasszikus lesz a gyártónál.