Igen is meg, nem is

Mindössze néhány dolog idegesített az X-Cityvel kapcsolatban, azok viszont úton-útfélen. Az első teleszkóp a túlzottan nagy villaszög miatt semmit nem csillapít az amúgy is kritikán aluli pesti utak egyenetlenségéből. A sík út egyenetlensége rettenetesen berázza a kormányt, szó szerint életveszélyessé téve a közlekedést. Tisztában vagyok vele, hogy mekkora menetstabilitást lehet elvárni egy robogótól, ezt viszonyt az amúgy rendkívül ronda, egybeöntött szürke villa teljesítménye mélyen alulmúlja.

Kár a gyári plexiért is, ami lehetne hasznos és diszkrét, ha már gyári tartozék, de ehelyett zavaróan közel került a vezető arcához, a szélei pedig annyira torzítanak, hogy én két napos plexi mögül történő kihajolgatás után kénytelen voltam imbuszkulcs-készletet ragadni, és leszerelni, mert életveszélyesen zavarta a látóteremet. 170 centiméteres magasságommal az átlagos 250-es robogót vásárlók paramétereitől nem állok messze. Ha nagyon kihúztam magam, akkor zéró lett a szélvédelem és kényelmetlen a motorozás, hogy a látványról már ne is beszéljünk.

Ha viszont a horizontomat a plexi élének síkja alá akartam süllyeszteni, akkor összegörnyedés közben lefejeltem a plexit. Szóval vagy jóval alacsonyabbnak, vagy magasabbnak kell lennie a vezetőnek, mert különben a plexi komolyan korlátoz a látásban. A Yamaha első nagykerekes robogójához egyébként lehet kapni magasabb gyári plexit is, de mivel a motor már az eredeti plexivel is 1460 mm magas, ez már nem túl esztétikus.

A Pirelli Demon Sport gumik jól tapadnak, a kiskerekű robogózás élményéhez képest meglepően stabil és jól manőverezhető a lett az X-City, de ez csak akkor derült ki, amikor tökéletesen egyenletes aszfalton kanyarogtam vele. A fékekre nincs panasz, az elöl-hátul úszónyerges, kétdugattyús fékek bőven elégségesek ahhoz, hogy megállítsák a teli tankkal is kevesebb, mint 180 kilót.

A részletek kidolgozottsága minőségi, a króm kormányvégsúlyok, a kényelmes és meglehetősen karakteres bőrülés, az igényes felnik jó benyomást keltenek. Az oldalidom melletti idomvédő csík puha műanyagból készült, és önmagában is cserélhető, ha esetleg a nagy városi cirkálás közepette valami gikszer adódna.

A műszerfal nem túl komplikált, analóg sebességmérő órája van két nullázható kilométer számlálóval, ami kis ikonnal figyelmeztet, ha esedékes az olajcsere, vagy a tankolás. Van digitális óra és külső hőmérsékletmérő is.

A Yamaha új robogója 120-ig egészen kényelmes, ennél sokkal többet nem is megy. Az első telók fogyatékosságának tudatában nem is akartam nagyobb lendületet venni, de így barátságos, 3,5 literes fogyasztással motoroztam.

A kiegészítő szolgáltatásokról szólva, van itt egy pár kesztyűnyi tárolókapacitással rendelkező kesztyűtartó, a kihagyhatatlan szatyortartó fül és egy meglehetősen laposra sikerült csomagtér, ami szükség esetén egy kicsi robogós sisak tárolására alkalmas. Jó hír, hogy ha már nem fér el egy rendes sisak a csomagtartóban, akkor legalább a szatyortartó fül olyan kialakítású, hogy a ráakasztott sisak nem veri össze az idomot.

Motorikusan az X-City hozza a 250-es Euro3-as károsanyag-kibocsátási előírásokat is teljesítő motortól várt teljesítményt, de a 20 lóerős maximális teljesítmény, és az 5800 1/perces fordulatnál leadott 21,5 Nm-es nyomatékcsúcs ismeretében nem vártam csodát. Nem ágaskodik két kerékre induláskor, de ha egyszer lendületet kaptunk, akkor már akadálytalanul roboghatunk el a belvárosi dugó kocsisorai között. Kár, hogy a fenn említett apró, de fontos részletek hibáit ennyire megsínylette a Yamaha új nagykerekű robogója, de reményeim szerint ezek kijavításával tényleg megkapjuk majd tőle a beígért korlátlan mobilitást.