ABS-t ritkán látni ebben a méretkategóriában

Tesztrobogónkban ABS is szolgált. A hasznos szerkezet meg is mentette porhüvelyemet némi rongálódástól, pénztárcámat egy jelentősebb anyagi kár rendezésének terhétől, önbecsülésemet pedig egy ordas pofontól. Kicsit elbambultam az Egérúton, előttem fékezett a sor, aztán mire felnéztem, már egy Picasso széles segge töltötte ki a panorámát. A reflexszerű durva fékezésre bármi mással vagy elcsúsztam, vagy nekigurultam volna, de a könnyű, bokkolásgátlós Hondával megálltam úgy egy centire a lökhárító mögött.

Szivargyújtó-stekker a nem zárható kesztyűtartóban (mobil csak fél kilóig!)

A nyereg a gyújtáskapcsolóval nyitható

Akad persze hátránya is a nagymotoros kis SH koncepciójának. A motor, a teljesítmény elég lenne hosszabb hétvégi túrákra, de a tárolókapacitás igencsak korlátozott egy rendes nagyrobogóhoz képest. A telefont, pénztárcát behajíthatjuk a kormány bal oldalán lévő dobozkába, de ez nem zárható, így minden útszéli p*sálásnál célszerű magunkkal vinni őket. Az ülés alatti kis raktér egy zárt bukó elrejtéséhez sem elég, nemhogy egy nyári fürdős kirándulás összes vicikvacakjának befogadásához.

Nagy tempónál is érezni: a vázat, futóművet nem igazán erre tervezték. A felsőtest szélvédelmének teljes hiánya csak egy dolog, ez túraplexivel könnyen megoldható. Viszont száz felett már akármekkora plexi mögött is kétségbeesetten kapaszkodnék a keskeny kormányba; a rövid tengelytáv, meredek villa nem segít a biztonságérzet kiteljesedésében. Előzéseknél muszáj tekergetni a fejet, hiszen a tükörben jobbára csak a vállat-kart látni.

Városban könnyedén mutogatja a többi közlekedőnek

A legnagyobb bajban akkor vagyok, amikor dizájnról, formákról, érdekes ötletekről, jópofa gagekről kellene beszélnem. Ilyesmi nem nagyon van a kis Hondán. Az elején van egy határozatlan formájú lámpa, meg egy nagy, fémes ív a két index között, és még a hatküllős felnikben is felfedezni valami kreatív játékosságot, de különben az SH rendes, de fantáziátlan iparosmesterek remeke.

Mindenről beszámol, ami fontos lehet

A legszomorúbb a műszerfal. A háromórás - egyelcédés műszerblokk két oldalára, a teljesen átlagos markolatok-kapcsolók közé rakott két, érthetetlen, funkciómentes légbeömlő mögé rémtörténetet képzelek. A japán munkafelügyelő szöges ostorával már nagyon közeledik a dizájnerek kreclijéhez, de szegény formatervezőknek semmi sem jut eszébe. Végső kétségbeesésében egyikük feltekint a falra ragasztott Ferrari-poszterre , húz két ívet az előtte heverő műszaki rajzra - és elmarad az aznapi verés.

Teszt: Honda SH300i ABS – 2007

Az SH300i a 125-ös kistesó árának (888 ezer) bő másfélszeresébe, 1,4 millió forintba kerül (ABS nélkül százezerrel olcsóbb). Ez nem kevés. A 250-es japánoknál kicsit drágább és kicsit erősebb, de az olaszok sokkal nagyobbakat adak az áráért. 1,4 millióért kínálják a hét lóerővel erősebb, és mi tagadás, sokkal szebb 400-as Beverlyt a Piaggiónál. Az Aprilia az 500-as Atlanticot adja 1,4 millióért.

300-as blokkjával, kis testével közvetlen versenytárs nélküli gép az SH300i. Viszont hogy ennyi pénzért mennyi fogy belőle majd az árérzékeny és méretfetisiszta magyar piacon, nem merem megtippelni. Egy biztos: aki városi közlekedésre ezt a gépet választja, mindig a sor elején vigyoroghat rajta.

A divat kötelezi a gyártókat felesleges dizájnelemek használatára még a kipufogókon is