Adatlap Honda Super Cub C100 (49 cm3)
- Hengerűrtartalom: 49 cm3
Adatlap Honda (50 cm3)
- Hengerűrtartalom: 50 cm3
Adatlap Honda (90 cm3)
- Hengerűrtartalom: 90 cm3
Adatlap Yamaha (49 cm3)
- Hengerűrtartalom: 49 cm3
Az utolsó kérdés: akkor legyen az ütem kettő, vagy jobb a duplája? A Yamaha YB1 nem lett egyikünk kedvence sem, de érdemeit nem tagadjuk. Simsoni vehemenciával húz, csak az NDK technika csörgése nincs ott: érezhető, hogy mennyivel finomabb szerkezet.
Sebességre nem tud többet az 50-es Hondáknál, a sprintje viszont jobb. Ebben is körváltót találtunk, csak itt kuplungot szereltek hozzá. A kétszínű festés a tesztcsapat egyik legszebbévé teszi, kár, hogy az ilyen részletek Magyarországon senkit sem hatnak meg.
Retró pöcsköszörűk
Csikós Zsolt:
Honda Cub 50 - Minden négyütemű robogók ősatyja, ma is gyártják, nem lehet rossz. Sajnos elfogult vagyok iránta, mert két évig jártam egy Cub-kópiával, úgy hívták Suzuki Birdie. Imádtam. A Cub pont olyan, mint a Birdie-m volt. Nálam huszonöt centivel alacsonyabbakra szabott üléspozíció, vibráció- és zajmentes járás, nagyon puha rugózás. Cubon utazni talán a legpihentetőbb robogóélmény. És lehet kapcsolgatni. A kuplung nélküli, finom körváltóval szépen felpakol az ember harmadikba, eltolja a mutatót hatvanig (oké, 63-ig, a Birdie-m 68-at ment, és higgyék el, ez már dimenzionális különbség ezen a szinten), és robog. Piros lámpához érve aztán rúg egyet a váltón, ott az üres, nem kell visszagangolni hármat. Szóval nagyon finom, kis tanulás után ösztönösen használható, szuper gép, bár közel sem megy úgy, mint egy mai közepes robogó. A stílusa pedig agyonvág, a finom gép a csodás ívekbe passzintva – a Vespák elmehetnek világgá. Nekem 1,7-et evett a Birdie, a Cub se lesz éhesebb.
Honda Benly 50 - Motornak néz ki, de valójában pont olyan, mint a Cub, csak rosszabbul rugózik, kicsit jobban el lehet férni rajta, és a tipikus motorokhoz szokott egyed talán gyorsabban be meri venni vele a kanyarokat. Kicsit gyengébb is a Cubnál, ezzel az istennek se lehetett 60 fölé szaggatni. Nem fogott meg túlságosan.
Honda Benly 90 - Az itt tesztelt másik három kismotorhoz képest ez egy versenygép. Kábé háromszor erősebbnek érezni, a fékje is jobb, bár a kicsi, görbülékeny váz, a keskeny kormány és a gyenge lengéscsillapítás miatt ezzel sem mer úgy száguldozni az ember hullámos, kanyargós úton, mint egy jó Simsonnal. Viszont itt van már rendes hang, akad némi gépi vibráció, a vigyorfaktor tehát óriási. De azért nyolcvan fölé nem nagyon lehet ezt se kergetni.
Yamaha YB-1 - Előrebocsátom, a kismotorokat szeretem, a kétüteműekkel viszont nagyjából leszámoltam, már csak a feleségemnek van egy Vespája. De ez a Yamaha megfogott. Bár alig megy jobban az 50-es Benlynél, a Cubnál pedig igazából nem is, mégis, középtájt óriási élet van benne – értsd: olyan negyvennél. A legjobb váz, a legjobb futómű-geometria, a legbizalomgerjesztőbb üléspozíció az övé ebben a pakliban, és valahogy a motorját is jó húzatni. Persze itt is körváltó van, csak ez kuplungos. Nagyon tetszett, még a szagát is szerettem, persze külön olajzásos, és jó nyál volt benne. Csak a nagy, modernkedő, krémszínű műszer nem tetszett.
Winkler Róbert:
Az ára miatt alapvetően értékelhetetlen az egész kategória. Motorozási élményben persze többet adnak, mint egy modern robogó, de én ezeket csak falura merném nyugodt szívvel ajánlani. Viszont körváltóval még nem találkoztam így élőben.
Borzalmasan lassúak, egy kis lovacskázással bármelyiken jelentős gyorsulást lehet elérni. Hétköznapi használatra talán a félautomata Honda Cubot merném ajánlani, egyébként az egész kramanc csak hobbicélokra alkalmas. Úgy értem, a rendes motor vagy robogó mellé, például szétszedni és összerakni, vagy valami ilyesmi.
Rácz Tamás:
Jópofa kis vackok ezek, egyszerre izgalmas és szörnyű belegondolni, hogy a motorizált emberiség túlnyomó többsége számára ezek jelentik a rutinszerű „A-ból B-be”-t. Ez a pici, komolytalan, billegő izé, mint családi jármű. Nem is születtem én olyan rossz helyre.
Mondjuk viccnek nem rossz. A lemezváz, a félautomata körváltó, a négy lóerő és persze a tudat, hogy egy ötven éve fejlesztett, csaknem új motorkán ülök: a Cubnak van stílusa. A mai magyar városi forgalomban nagyjából használhatatlan, persze, de otthon, kicsiny falumban a Vértesalján elkirándulgatni, boltba, netán kocsmába járogatni egy ilyen japán Simsonnal nem is lenne rossz. Jól nézne ki a garázsban, meg mellette mondjuk egy Hindustan Ambassador.
A többiek se rosszak, de miután pár kilométeren át hiába nyúlkáltam a Cub hiányzó kuplungkarja után, és kezdtem megszokni a kuplungmentes komfortot, az eggyel több fokozat, a kettővel kevesebb ütem, a rendes váz, a kétszer-háromszor szélesebb, már-már motorkerékpár-szerű gumik se tudtak levenni a lábamról. Ha már pici, váltós vacak, legyen a Cub.
Ránéznek, és öregnek tarják ezeket. Nincs bennük a műanyag idomok által hamisan sugallt dinamizmus. Nem mennek annyira, mint egy rommá tuningolt ötvenes robogó, igaz, ezt cserébe évtizedeken át tartó megbízható működéssel kárpótolják. Külföldön kultusza van a japán kismotoroknak, Hollandiában, Angliában és Németországban komoly márkaklubok és versenysorozatok vannak. Számtalan tuning és átépítés érhető el, ezek szinte mindegyike ismeretlen nálunk. Amikor itt Verhovinákat és Jawa Mustangokat átkoztak el a sokadik hiábavaló indítási kísérlet után, a világ másik felén első rúgásra kezdtek kerepelni a kis Hondák, Yamahák, Suzukik és Kawasakik.
Ebből mi kimaradtunk. A véletlenül itt használt kismotorok sorsát gyakran megpecsételte a magyar slendriánság. Egyetlen igényük van csupán, a néhány csepp olaj gyakori, 1500-2000 kilométerenkénti cseréje, hisz a vezérműtengely nem csapágyban forog, hanem a hengerfej egy speciálisan kiképzett részében. Ez az egy igazán markáns karbantartanivaló lett volna, sokan mégis elmulasztották, úgyhogy aki régi, kis Hondát keres, alaposan nézzen körül a vékonyka piacon.
Tesztmotorjaink nagyon fiatalok, néhány száz vagy néhány ezer kilométert mutatott órájuk. Aki nem száguldozni akar, és nem fővárosi gerillaharcra keres motort, nézze meg alaposan két fontos beépített extrájukat: a japán tökéletességet és a garantált mosolyt, ami már az első méteren kiül az arcunkra.
Sokat nevettünk. Nem kellett arra figyelni, hogy a pokolba ledöntött motor milyen reakciókat mutat az éles kanyarban. Nem zavart egyikünket sem, hogy nem a fordulattal emelkedő lóerőket kerestük az ideális váltáshoz – a kis motor nagy boldogságot adott. Újra kamaszok lehettünk.
A tesztmotorokat a törökbálinti
Red Baron Group bocsátotta rendelkezésünkre.
Műszaki adatok
Honda Super Cub, 2002
Motor: Léghűtéses, négyütemű, egyhengeres, OHC, hengerenként két szelep
Hengerűrtartalom: 49 cm3
Max. teljesítmény: 4 LE 7000/min-nál
Max. forgatónyomaték: 4,7 Nm 4500/min-nál
Váltó: háromfokozatú félautomatikus körváltó
Váz: sajtolt acél hídváz
Ár: 320 000 Ft
Honda Benly, 50 1997
Motor: Léghűtéses, négyütemű, egyhengeres, OHC, hengerenként két szelep
Hengerűrtartalom: 49 cm3
Max. teljesítmény: 4 LE 7000/min-nál
Max. forgatónyomaték: 4,1 Nm 6000/min-nál
Váltó: négyfokozatú körváltó
Váz: sajtolt acél hídváz
Ár: 320 000 Ft
Honda Benly 90, 1998
Motor: Léghűtéses, négyütemű, egyhengeres, OHC, hengerenként két szelep
Hengerűrtartalom: 89 cm3
Max. teljesítmény: 7,5 LE 7000/min-nál
Max. forgatónyomaték: 6,7 Nm 6000/min-nál
Váltó: négyfokozatú
Váz: sajtolt acél hídváz
Ár: 350 000 Ft
Yamaha YB1, 1998
Motor: Léghűtéses, kétütemű, egyhengeres
Hengerűrtartalom: 49 cm3
Max. teljesítmény: 4,3 LE 8000/min-nál
Max. forgatónyomaték: 3,7 Nm 6000/min-nál
Váltó: négyfokozatú körváltó
Váz: sajtolt acél hídváz
Ár: 350 000 Ft