Kedvenc tesztmotorjaink 2023-ban

Már hogy is ne tennénk? Ez alatt az idő alatt 24 motorteszt jelent meg nálunk. Ha átlag 5 napot számolok egy motorra, ameddig nálunk volt, az mégiscsak 120 nap egy évből, amikor “muszáj” volt, hogy szerepet kapjon az életünkben a motorozás. Mi mást kérhetnénk még? Egy pohár vörösbort? De ha már ennyi motorhoz volt szerencsénk, egy kicsit körbe kérdeztem azok között a szerzőink között, akiknél több is járt, hogy kinek mi tetszett a legjobban. Szóval ez a mi 2023-as toplistánk.

Szentkuti Ákos - Yamaha Tracer 9 GT+

Oké, nem vagyok túramotoros arc, nekem elvileg minden vicc új, de amikor az autópályán 140-nél vettem észre magam, hogy nyitva hagytam a bukóm állrészét, akkor megértettem, mit lehet szeretni ezekben a nagy idomos, plexis dögökben. A távolságtartó tempomat baromi nagy hülyeségnek hangzik motoron, de aztán a sűrű autópályás forgalomban rájöttem, hogy abszolút van értelme, ráadásul egészen finoman csinálja, én használtam. A sima Tracer 9 GT-ben ilyen egyébként nincs is, már csak emiatt megvenném a Plus felszereltséget.

Azon nem lepődtem meg, hogy alig érzem a hátam mögött az utasom, ahogy azt is tudtam, imádni fogom a három nagy doboz adta tárolási lehetőségeket, viszont azt, hogy ez a 220 kilós nagy ló ilyen kezes és finom a kanyarokban, azt nem láttam jönni – tud valamit a KYB futómű.

A háromhengeres blokk alul nyomatékos, de megéri pörgetni, mert felül is nagyon lelkesen megy, a hangja pedig különleges, még a motorozás iránt nem érdeklődő ismerőseim is megjegyezték, hogy állati szépen szól, annak ellenére, hogy valójában tök halk.

Teszt hamarosan. Igaz, Ákos? :D

D Németh Ádám - Moto Guzzi V100 Mandello / Suzuki V-Strom 800

Nekem két motor is extra meglepetés volt: A Moto Guzzi V100 Mandello és a Suzuki V-STROM 800.

Alapvetően is rettentő jó motor mindkettő, de bármihez képest sem rosszak.

A V100-ra régóta vártunk és már képről is nagyon tetszett külsőre, de a száraz adatok alapján valami nehéz, közepesen erős és közepesen kényelmes motort képzeltem el. Aztán kiderült, hogy nem csak zseniálisan néz ki, de kényelmes, erős, szuperül motorozható mindenes is egyben. Ha nem húzna a szívem a kalandmotorok irányába (és lenne elég lé a számlámon), igen esélyes játékos lenne a fő motor címre nálam. Simán végigseggeltem rajta egész napos túrákat, nyúztam pályán, őrültködtem vele városban és napról-napra jobban kedveltem. Tömegéhez képest dinamikus, agilis, mégis nyugodt, kellemes karakter.

A totálisan új 800-as V-STROM pedig rendkívüli meglepetés volt: A literes tesót előbb vittem tesztelni, és ahogy ott álltak egymás mellett, el nem tudtam képzelni, mit nyújthat ez a kis nyeszlett, gyengébb változat. Aztán kiderült, hogy vezetőnek és utasnak is kényelmesebb, nyélen alig lassabb, de mivel sokkal könnyebb, az egész érzés dinamikusabb, már-már bicikliszerű a nagyhoz képest. A kedvenc huppanós teszten masszívabbnak is tűnt és általánosságban kellemes, mindenhol jó, de sehol sem keltett rossz hatást.

A Suzuki V-Strom 800 tesztet terveink szerint január második felében olvashatod.

Békés Dóra - Yamaha XMax 300 TechMax

Az idén kezdtem el egyáltalán motort tesztelni, ami izgalmas új élmények tárházát nyújtotta. Egészen félelmetesnek tűnt az első, aztán már lassan felbátorodva mentem a többiért. Egyvalami maradt csak ki eddig az életemből: a robogózás, úgy, ahogy van. Év vége felé aztán ezt is bepótolhattam, és életem első robogós élménye rögtön egy tutiba nyúlással kezdődött. Az ország többszörösen legnépszerűbb robogója teljesen megérdemelten az. Egyik motort sem adtam vissza olyan nehezen, mint ezt az egyébként egyhengeres, 26 lóerős közúti kanapét.

Ebből is látszik, hogy nem feltétlenül vagyok az erő és a sebesség megszállottja, ez viszont a világ legkellemesebb, legkényelmesebb motorja volt, ami egyszerűen mindent tud, amit kell, és végre a táskámat is el tudtam rakni a lenyűgöző méretű csomagtartóba, ami ismét a motorozás egy új dimenzióját fedte fel. És mindenhol jó: városban, ami nekem a leginkább hazai terep, hegyen, völgyön, autópályán, imádtam a kényelmét és a könnyen kezelhetőségét. A színes-szagos infotainment rendszerrel felszerelt robogó egyébként az első látásra nem túl erős motorjával remekül gyorsul is, abszolút van élmény a kényelmen kívül is. A többi tesztelt motornál, amiknek szintén voltak jó vagy érdekes oldalai, egy kicsit megkönnyebbültem azért, hogy visszaülhetek a sajátomra. Ennél tíz perc után erős érzésem támadt arról, hogy akkor én ezt most hazaviszem, amitől a robogónak elsőre kicsit borsos ára visszatartott, de mindenképpen elteszem a gondolatot a későbbi olyan időkre, amikor a térdem már felmondja a szolgálatot, és kizárólag kinyújtani szeretném.

A Yamaha XMax 300 TechMax teszt már bekészítve várja a megjelenést, szóval tényleg hamarosan.

Fáber Ágoston - Harley-Davidson Nightster Special

A külsős szerzők élete csupa játék és mese, csak akkor kényszerülnek motort tesztelni, amikor már tort ül a lelkükben az unalom. Ez az oka annak, hogy az idei, egyéb fronton meglehetősen mozgalmas évemnek hála összesen két(!) tesztmotorhoz volt szerencsém: egy Kawasaki Versys 650-hez és egy Harley-Davidson Nightsterhez. Mivel az elsővel ügyesen be is takaróztam a tesztúton, legyen akkor a második.

Elég sok különböző Harley-t próbáltam már, még a Covid környékén egy egész napos teszten is részt vettem, etettek, itattak, motoroztattak minket. Ott láttam, hogy amennyire rémes az azóta már kifutott, alsópolcos Street 750, annyira jók a nagyobbak.

A Nightster pedig már rendes felnőtt Harley, nem túl nehéz, baromi alacsonyan van a súlypontja, a dizájnja fiatalosra sikerült, és hasít, mint a korrupció, főleg, ha sport üzemmódban húzod neki. A kék színű festése pedig valami döbbenetesen szép élőben. Engem nagyon meggyőzött, és megelégedettséggel nyugtáztam, hogy a Harley a kiégett 60-asok mellett immáron a kiégett 40-esekre is gondol.

Perlaki Péter Zsolt - Harley-Davidson Road Glide ST

Járt nálam néhány komoly befutó az évben. Nagyon jól éreztem magam egy Yamaha XSR 900-zal, de az nagyon kihozta belőlem a hülyét. Az új 750-es Honda Transalpot hosszú távon is el tudnám képzelni társamul, a 411-es Royal Enfield Scramet pedig városi romboló szerepkörben kívántam meg. A legemlégezetesebb néhány napot viszont a Harley-Davidson Road Glide ST-vel töltöttem el.

Talán azért, mert én azt hiszem, a motorozás érzelmi kérdés, így aztán hiába járt nálam objektíven nézve jobb motort, az kúszott igazán a bőröm alá, amikor az 1923 köbcentis V2-nek húztam oda a kanyarból kifelé jövet. Mindössze 103 lóerő? Nem számít. Úgy esik át az óriási tömeg, mint a lekötetlen hűtőszekrény a teherautóban? Nem fontos. A méretei miatt a praktikusságot csak távolról ismeri? Így van. Aztán mégiscsak, ha adódna pár nap, én ezzel lépnék le a világ elől. A fürdőgatya meg néhány napnyi holmi bőven elfér a dobozokban, hátsó ülés nem kell, csak a kedvenc zenéim a lejátszási listára és viszlát!