10 éve egy citromsárga Yamaha Dio ZX50 nyergében kezdtem motoros pályafutásomat, hallgatva a bölcs intésre, miszerint a motorozási tapasztalatunkhoz szabjuk a paripánk méretét.
Nem kell mondanom, hogy annyiszor kellett újrafújatnom az oldalidomot, ahányszor kiderült egy-egy fontos motoros alapvetés, mint például, hogy a vizes keramit kanyarokban meglehetősen csúszik, a tárcsafék állóra tudja blokkolni az első kereket, és nem utolsó sorban, hogy a robogó bár sokban hasonlít a biciklire, mégsem az.
Most meg itt állok, teljes menetfelszerelésben - csak mert azóta megtanultam, hogy a motor valóban nem bicikli -, és nem tudom kivenni a kesztyűm a Yamaha X-City 250 csomagtartójából. De most tényleg. Az átadáskor felelőtlenül bedobtam a cuccaimat a csomagtartóba, most meg állok a budaörsi Yamaha udvarán, és a második cigit szívom el, hogy álcázzam magam, amint körbe-körbe sétálok a motor körül, és keresek bármilyen nyílást, ahova beillene a kulcs.
Tanácstalanságomnak végül az egyik szervizes kollega vetett véget, bízató mosollyal közölve, hogy ez neki is eltartott egy darabig. Szóval ez egy olyan robogó, aminek bőrborítású dupla ülése a kulcs gyújtáskapcsolóban történő, megfelelő szögű tekergetése révén nyitható fel. Az elején nekem nagyon nem esett kézre, volt ott a kormányzártól a gyújtásig minden helyette. Talán ezzel akarják elkerülni, hogy az egyetlen kulcsot bezárd a csomagtartóba, ami - tapasztalatból mondom -, elég kellemetlen. Tréleres havert hívni, robogót felrakni, szervizben leszedni, hátsó tengely ki, kerék ki, aksi ki, ügyes tapogatózás a kis lyukban, és hoppá, már meg is van a bezárt kulcs. Bár egy-két alkalom után egészen bele lehet jönni.
A Yamaha X-City az X-Max 250 továbbfejlesztett verziója, elöl-hátul egy collal nagyobb kerekekkel, két literrel kisebb tankkal, alig valamicskével nagyobb, 20 lóerős, egyhengeres, négyütemű, vízhűtött blokkal. Ez egy olyan biznisz is, meg nem is, városi is, meg nem is, motor is meg, nem is koncepció. Biznisz, mert a modellbemutatóban jól kihangsúlyozzák, hogy a laptop táska remekül elfér a csomagtartóban. Nem biznisz, mert lötyöghetsz végig a városon sisakkal a kezedben, mert az bizony nem fér bele. Csak a tökhéj, az meg ugye nem bizniszhez illő.
Városi, mert alacsonyan van a lábtartó, széles, valóban kényelmes az ülés, jól manőverezhető a motor, egyáltalán nem tűnik fel, hogy több mint 165 kiló szárazon. Nem városi, mert a szélvédelem álcája alatt a világ legpraktikátlanabb plexije lóg az arcodba, az első lengővilla pedig parádésan rossz szögben áll, kimondottan kellemetlenné téve a pesti utakon történő motorozást. Motor, mert 1 330 000 Ft-ért már motort is lehet kapni, de nem motor, mert hacsak nem vagy állig felöltözve, akkor csak a hozzád hasonló félbiznisz, félvárosi járművek vezetői fogadják a köszönésed.
