Másodvélemény: Triumph Tiger 900 GT Pro - 2023

Tehát legszívesebben csak azt írnám, hogy ez a motor jó, ennél többet pedig egy szóval sem vesztegetnék rá. De ez egyfelől nem elég kifejező, másrészt Ákos lekaparná az arcát, ha ennyit adnék le cikk gyanánt. Szóval akkor ne is csak jó legyen, hanem inkább fasza. Az elég erőteljes kifejezés, az olvasó megjegyzi, de hogy ne legyen öncélú, húzzuk meg a selyemfinom határvonalat a jó és a fasza között (et voilá, Ákos is boldog lesz)!

Az érzékletesség vezérfényét követve, a legszembetűnőbbekkel kezdem. Azokkal a perifériákkal, amik egy motort jó túramotorrá avatnak - és a GT 900-nak végtére is ez a feladata. Az, hogy a szélvédelem működik, már önmagában a műfaj dicsőségfalára szegezi a középkategóriás tigrist. Az pedig, hogy a szélterelő plexi nem egyszerűen csak állítható (khmmm, Transalp 750?), hanem egyszerűen, egy fogantyú segítségével, mindenféle faxni nélkül, akár menet közben is 5 fokozatban átbillenthető a felső és az alsó álláspontok között, az egészen egyszerűen a világ királysága. Egyszeri V-Strom tulaj vagyok, elhiheted, hogy ez nekem már önmagában selling point, és alig akarom elhinni, hogy ez ilyen. Tudod, milyen kiegészítő plexit vennék rá? Semmilyet.

A jó ülést és az ahhoz tartozó ergonómiát én tudom számszerűsíteni. 400 kilométer. Ha ennyit teszek meg egy nap, és utána nem úgy kecmergek le az ülésről, mint Insta-lány a Dubai - Budapest járatról #highlife, akkor az jó. Ha 500-at, akkor meg már fasza. Ha bármikor szabadon választhatnék, hogy mivel indulok neki a horvát tengerpartnak, szívbaj nélkül ütném be a Tiger 900-at, és ezt csak olyan nagymenők tudják nálam megelőzni, mint mondjuk az R 1250 RT.

És akkor az ülésmagasság állítható: persze ez is egyszerűen. Rémesen egyszerűen. Csak felnyitod az ülést, egy kattanás és kész, amivel a felső és az alsó pozíció között 20 milliméteren tudsz játszani. És akkor még ott van az alacsonyított ülés, ami egy külön dimenzió. Hát mi történt itt? Csak nem felültettek a Tigrisre különböző láb- és testmagasságú tesztpilótákat és levonták a következtetést a gyárban?

Persze, mindenki azt mondja, hogy őt aztán egy kijelzővel nem lehet levenni a lábáról, de azért a régebbit, kisebbet mégiscsak visszalépésnek éled meg, amikor az egyik motorról a másikra ülsz. Nekem is hiányoznak a régimódi műszerek, mert az egyszerűség csodálatos, de a Tiger már kívánja a kütyüt. A kormány fölött csücsülő 7”-os kistévé grafikája egyszerű, de jól átlátható. Akárcsak a menü: én aztán irtózom a képernyő buzerálástól, de ettől nem kaptam agyérgörcsöt. A hozzá tartozó Triumph apptól viszont igen. Pro tip a jövő nemzedékének: a regisztráció során alaposan végig kell görgetni minden oldalt, és lelkesen elfogadni, pipálni, mert aztán jön a szerencsétlenkedés, hogy “mé' nem megy?” Ha ez utóbbi felhasználóbarátabb lenne, akkor persze ez is fasza lehetne. De így “csak” jó.

Mesélek valamit a futóműről. Van egy bejáratott útvonalam a Csepel-szigeten, ahová minden motort elviszek. Van ott mindenféle kanyar. Szűk kanyar, széles kanyar, belátható kanyar, nem belátható kanyar, változó ívű kanyar, és a legfontosabb: huplis kanyar. Amolyan igazi magyar módi, ami kirázza a lelked, ahova fölösleges sebességkorlátozó táblát kitenni: annyival úgyse megy senki. Ha egy motoron ott halálfélelmem van, az nem jó, ha nincs, az jó.

A Tiger 900 GT Pro-val meg élveztem. És ehhez nem kellett tengermélyen belemászni a beállításokba. Az elektromos futóművet egy kicsit puhábbra állítottam, elől tekerőgombbal (érted, szerszám nélkül!) szintén puhítottam, és máris simán járhatóvá tette a kis tesztutam. Azóta persze kijött a GT Pro új változata: azon már elektromosan állítod a villákat is, nem csak a hátsó rugóstagot. Nem vagyok benne biztos, hogy szükséges volt ebben előre lépni.

Akárcsak a motorblokk esetében. A 2024-es Tigrist már felpiszkálták 108 lóerőre. Nálam még a 94 lovas járt, de azt sem éreztem kevésnek. Rendben, nem tépte le az arcom, de pont azt tudta, amit egy ilyen középnagy túraendurótól várok. Fék? Nyilván fasza, és harap, mint az ijedt ló. Már le sem írom, hogy persze ez is nem csak jó, hanem fasza, mert már én is unom az óda éneklést. Ráadásul a Bistei Peti már írt rendes tesztet erről a motorról, Filep Tomi pedig a terepre felkészített Rally kivitelről. Olvassátok el, mindkettő remek anyag!

Én már úgyis csak egy dolgot nem értek ennek a késői másodvélemény megírásának a végére. Itt van egy kezes, pont jó, pont fasza motor, ahol még az utas kényelmére is látványosan odafigyeltek (12V csatlakozó, külön kapcsolható ülésfűtés, gumírozott lábtartó), akkor az hogy a fenében van, hogy amikor végiggondoltam az idei év kedvenc tesztmotorjait, akkor a közepes adventure szegmensben hamarabb jut eszembe az unalmasabb blokkal szerelt, rosszabb szélvédelmű 750-es Transalp, aminek még a hátsó rugóstagját is csak macerásan, szerszámmal lehet állítani? Nyilván nálam van a hiba.