Mi van csíra, nincs pénzed RT-re?

Teszt: BMW R 1250 RS – 2020.

2020.10.20. 06:06

Adatlap BMW BMW R 1250 RS (1254 cm3)

  • Hengerűrtartalom: 1254 cm3
  • Hengerszám: 2 hengeres, bokszer
  • Teljesítmény: 136 LE @ 7750 rpm
  • Nyomaték: 142 Nm @ 6250 rpm
  • Váltó: 6 seb. váltó
  • Tengelytáv: 1530 mm
  • Ülésmagasság: 820 mm
  • Tömeg: 243 kg
  • Tank: 18 l
  • 6 292 000 Ft

Öt éve azt írtam az R1200 RS-ről, hogy az első boxer, ami a lenyugodott sportmotoros arcoknak sem fog csalódást okozni. Aztán megjött a változó vezérléses Shiftcam blokk, ami a túragőzős RT-ből is sport-túragépet csinált. Van-e így létjogosultsága mégnemtúra-márnemsport RS-nek?

Bármennyire is szeretem a sport-túra motorokat, napjaink túraendurói mellett már tényleg elhalványul a tehetségük. A nagy GS olyan szinten vált egyeduralkodóvá, hogy egyes piacokon több fogy belőle, mint a többi nagymotorból együttvéve. Ennek ellenére üdvözítő, hogy a bajorok kitartanak az R széria minden modellje mellett.

A csupasz R 1250 R volt számomra tavaly az év meglepetése: júniusban az egyik kedvenc osztrák szerpentinemen szenzációsan jót motoroztam vele. Az 1250-es blokk rendesen feltüzelte a karakterét, a kiváló hangolású futóművel együtt olyan lazán tudtam vele lapon fordulni, mint semmi mással - pedig aznap megfordult alattam jó pár motor. A szélvédelem hiánya miatt azonban csak azoknak való, akik a hegy tövében laknak. Aztán szeptemberben volt szerencsém a másik véglethez: az RT-vel kirándultam egyet szintén Ausztriába. A túrabálna méreteit meghazudtolóan agilis, a kényelme pedig lenyűgöző. A béna műszerfalán és a gyalázatos hifijén kívül nem nagyon van hibája. Ja de, az ára!

A Reise Sport viszont egészséges kompromisszumnak tűnik a kettő között. Fejidoma és állítható plexije alkalmassá teszi a nagy sebességű utazásra, de mégsem olyan tatteres az imidzse, mint az RT-nek. Hja, és több mint két millával olcsóbb! Optikailag az 1250-esen nem sok változás történt. Mondhatnánk, hogy egyik kezével ad az Isten, a másikkal meg elvesz. A szigorú led fényszórók nem csak a láthatóságnak kedveznek: árkot vájnak az éjszakába és nappal is jól néznek ki. Ellenben a színekkel mintha direkt az ötven feletti korosztályt céloznák: van sötétkék, barna meg fekete. Kivétel a fehér vázas matt-sárga, az meg már a túlsó ló másik oldala. Megvenném a legolcsóbb feketét, megbánnám, aztán rohannék vele a dekoroshoz.

A színes TFT műszerfalat, a logikus menüt és kiválóan kezelhető elektronikát már számtalanszor agyondicsértük. Azt a rengeteg kütyüt persze már képtelenség is normálisan kezelni grafikus megjelenítés nélkül, lásd a tavalyi RT tesztben. Egyedül a vízhőfokot lenne jó mindig látni, de ezt csak egy almenüben lehet előhvni. Örökös kedvencem, hogy a kipörgés-gátlót menet közben is ki lehet iktatni. Nem mintha ez lenne egy bokszer BMW-k fő selling point-ja, de a többi gyártó ezt vagy nem tudja, vagy nem akarja megoldani. Azonban arra a rettenetes navigációs konzolra már tényleg nincs mentség. Szerintem az emberek 2020-ban nem egy háromszázezer forintos kulcsra zárható kistévével szeretnének navigálni, hanem az okostelefonjukkal. Aki meg nem, az használjon inkább papírtérképet - akkor legalább tényleg lesz róla fogalma, hol járt. A navi-előkészítés egyébként a túra-csomag része a dobozokkal együtt.

Mivel a top case-t üresen a motoron hagyni a menetdinamika elleni vétek, első dolgom volt az eltávolítása. Ez a projekt majdnem meghiúsult a hitvány minőségű zárak miatt. Vagy fél óráig tornáztunk, mire hajlandó volt elengedni a konzolt. De az oldaldobozok nyitása-zárása-levétele közben is olyan érzésem volt, hogy bármelyik mozdulat után a földről kell majd össze söpörni a zárszerkezetet. Persze idővel kitanulja az ember a használatát - de aki hagyott már el koffert, átérzi, miért aggódok.

Hátsó doboz helyett tanktáska kell erre, természetesen az is van kiegészítő-katalógusban. Amit a kikapcsolhatatlan ABS helyett kötelezővé tennék az új motorokon, az a markolatfűtés és a kulcs nélküli indítás. Talán elkényelmesedtem, de számomra kifejezetten szimpatikus a dolog, hogy egy egész napos motorozás alkalmával egyszer sem kell a zsebben felejtett kulcs után turkálni. A meleg végtagok előnyeit pedig gondolom nem szükséges ecsetelni.

A határzár miatt a szokásos őszi horvát túra helyett a Mátra felé vettük az irányt. Az indulás utáni első megállapítás: még mindig a BMW gyártja motoros fronton a legjobb kezelőfelületet. A menü pofonegyszerű, a logikus gombkiosztással és a forgó kontrollerrel másodpercek alatt kedvedre tudod szabni a beállításokat. A második megállapítás, hogy a plexit az én kb. 185 centis magasságommal jobb a lenti állásban hagyni. A fentiben ugyanis alig véd többet, de zavaróan nagy lesz a szélzaj. Ettől függetlenül kifejezetten pihentetően falja a tempomatos kilométereket, de az országút az igazi terepe.

A változó vezérléses blokk képességeit már ezerszer megénekeltük, nem is magasztalnám sokkal tovább. Bár ez az első boxer, ami igazán szeret forogni, a kapkodásra semmi szükség. Igazán lustán, kevés váltással, fordulat helyett nyomatékból jó vele haladni. 140 newtonméter bizony nem tréfadolog, akkorát tol, mintha hátulról teliverne a távolsági busz. Ráadásul még gyári dob hangja is egészen élvezhető, jól eltalált váltásoknál néha finoman durrog.

Road módban egy laza krúzer, Dynamicban pedig fürge granturismo. Érdemes is váltogatni az üzemmódok között a felhasználásnak megfelelően. A futómű a hátsó gátló rugó-előfeszítését automatikusan a terheléshez állítja, de a csillapítás karakterisztikája üzemmódmódtól függetlenül is variálható. Dynamic Pro módban teljesen eltűnik a hullámzás a futóműből, élesebb lesz a gázreakció is, a kipörgés-gátló sem akar majd minden áron megmenteni. A gyorsváltón viszont még lenne mit reszelni.

Felefelé eleve csak nagyobb gázállás és fordulatszám mellett működik szépen – ez valószínűleg a kardános erőátvitel nagyobb holtjátékának számlájára írható. Visszagangoláshoz pedig kényelmetlenül kell taposni a váltókart, az elektronika alig ad gázfröccsöt. Ezért a kuplung nélküli visszaváltásnál mindig az volt az érzésem, hogy meg kell erőszakolnom a mechanikát. Bár a fék érzetét és hatásfokát sok sportmotor is megirigyelné, a viszonylag nagy súly és hosszú tengelytáv egy bizonyos ponton gátat szab a sportolásnak. És ez pont jól is van így! Az R-hez hasónlóan az RS báját is az adja, hogy egészen lazán lehet vele komoly tempót menni, agyelhagyási kényszer nélkül.

Szóval a félidomos boxer egy igencsak univerzális és szerethető jószág. A megújult Kawasaki Z1000SX-nél karakteresebb és jobban extrázható, a KTM Super Duke GT-nél pedig nyugodtabb és kevésbé harsány. De úgy érzem, hogy leginkább a nem is a konkurenciától kell megvédeni, ugyanis házon belül minden egyes feladatra találni jobb célszerszámot. Hogy miért választanád mégis az RS-t a többi BMW ellenében? Sorolom! Legközelebb ugye az 1250 R áll hozzá. Iván kiválóan megfogalmazta a lényeget: a csupasz boxert csak az vegyen, aki Mariazellben lakik. A csupasz motorok közvetlensége és könnyedsége mindennél többet ér, ha a megfelelő úton (értsd: fasza szerpentin) használod őket. Minden más esetben szívás lesz egy szélvédelem nélküli túramotorral túrázni.

Merthogy shiftcam technológia ide vagy oda, a kardános boxerek súlyuk, karakterük miatt alapvetően hosszabb úton mutatják meg erényeiket. De ezzel együtt rögtön megfogalmazódik a kérdés, hogy miért ne vegyek rögtön egy RT-t? Hiszen az is indokolatlanul jól megy, és cefetül kényelmes is. Ellenérv: marad több mint kétmillió a zsebedben, ráadásul az RS sokkal karcsúbb, modernebb (világítás, műszerfal, stb.), bár ez utóbbi szempont időközben érvényét veszítette, hiszen úton van már a Reise Tourer utódja. A megkerülhetetlen GS természetesen szintén jobb túragép, hiszen eleve bírja a rossz utat, és különben is – ennyi ember nem tévedhet. Ha a WC-re is motorral jársz, a túra-endurók etalonja lesz a te motorod. De ha nem szeretnéd, hogy egy tetszőleges európai hágón a saját motorod jöjjön szembe tízből kilencszer, akkor vegyél inkább bátran RS-t. Akkor meg főleg, ha nem ér le a GS-ről a lábad. Kevés szánalmasabb dolog van ugyanis az ültetett túra-endurónál.

Direkt hagytam a sor végére az új S1000 XR-t, ami az RS balszerencséjére pont egy időben vendégeskedett a szerkesztőségnél. Őszintén szólva a hosszú lábú sornégyes minden paraméterében jobb motor: könnyebb, kényelmesebb, univerzálisabb, gyorsabb, izgalmasabb, undzóvájter. De egyszerűen képtelenség normálisan közlekedni vele, annyira izgága szerkezet.

Az RS-sel csak egy egészen szűk réteg fog jól járni, de ők nagyon. Főleg azok, akik szeretik a köbcentit, de kinőtték már a nyélgáz-kényszert, vagy sosem volt nekik. Akiknek az is motorozás, ha farmerben és bőrdzsekiben átugranak a szomszéd városba kávézni. Nekik kicsivel több mint hat milláért lesz egy stílusos és laza sport-túragépük. Amivel el lehet menni nagyon messzire, de akkor is örömet nyújt, ha csak egy délutánra indulsz el vele.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalbike, és ettől mi éhen halunk.

A TB olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TB-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.