Mivel motorozott a Pokolgép A jel klipjében?

2009. február 26., 13:52 Módosítva: 2015.07.31 11:29
0
49 hozzászólás

Mostanában rákaptunk a Pokolgépre. És ha már meghallgattuk, hogy „Bőrruhában, talpig vasban nyeregben már a rockernemzedék”, meg „Nagyváros utcáiban sok motor áll, arra vár, hogy a bőrös srácok újra berúgják” (Stress), be is ugrott a 80-as évek motoros zene-ügyi lényege: sem a zenészek, sem a közönség nem látott közelről motort, csak valamiért azt hitték, menő. Például kérdeztem akkoriban Herczeg Csaba barátomat, aki a Wild Side nevű bandában énekelt, hogy má’ miért írta a Ha felülök a motoromra kezdetű dalt, mikor még B-s jogsija sincs (érdekes módon azóta se). Hát mert a közönség igényli, felelte habozás nélkül. Volt tehát valamiféle kölcsönös félreszuggesszió a 90-es években: menők voltak a „motoros” zenekarok, akik azt hitték, sok motoros jár a koncertjeikre, pedig annyira csóró volt mindenki, hogy még egy kispolskit is hosszasan tudtunk ünnepelni.  

Belterjes elem a sztoriban, hogy együtt töltöttem sorkatonai szolgálatomat a Pokolgép egyik technikusával, aki anno mesélt sztorikat a forgatásról, hogy például egész profi lett a klip, de nem tudtak három Hondát szerezni, csak egyet. 1986 körül ez volt a profizmuscsúcsa, Harley-Davidsonról talán még nem is hallottunk.  

A szörnyű önveszélyes részletekbe ne is nagyon menjünk bele. Bukó nélkül, legalább kettesével egy motoron az alap. A banántankos, max. 250-es MZ-n hárman, az első valahogy indiai stílusban a tankon, hátul meg Kalapács Józsi énekel – ugyanakkor paradox módon bármiféle védelem, konkrétan szopóálarc csak a gitároson látható. Rossz tehát belegondolni, milyen túlélési arány lenne a legkisebb balesetnél ezekben a cuccokban, de akkoriban kisebb volt a forgalom, meg a szovjet tömbben amúgy se nyíltak túl kecsegtető karrierek hosszú hajú illetők számára.  

Nézzük viszont végre ezt a jó kis Pokolgép klipet, mit is sikerült összeszedni a sanyarú 80-as évek közepén a beígért Hondák helyett! Van először is a piros, ami nagyon valószínű, hogy Honda. CX 650 a Trágyapumpa, vagy VT500? Nem, inkább CB 750 SC Nighthawk lesz az nyolcvannégyből.  

Van aztán a szürke, banántankos ETZ. Van továbbá egy Urálnak látszó tárgy, ami persze BMW is lehet. Na mindegy, a lényeg: tudja valaki, milyen motorok voltak? Főleg az utolsó másodpercekben tolató Kawa-zöld dolog micsoda?  

A piros motoros csávón viszont Husqarna póló van, ami jól is jön, ha az ember elzúg a Váci utcai City Grill előtt. És 1986-ban elképesztően ultracool dolog volt Nagyfi László Ray Ban szemüvege – emlékszem, arról is volt valami sztori, hogyan bizniszelte, de az istennek se ugrik be. Meg mennyire kemény már, ahogy a szopóálarcos csávót billogozzák! És vajon Kalapács Józsi sejtette akkoriban, hogy amit mi a Judas Priest révén metálfelszerelésnek gondoltunk, az egyszerűen nettó macsóbuzi szett? Persze azóta a Judas Priest dobosát leültették pedofíliáért, Rob Halford pedig egy bukásra ítélt, Trent Reznorral közös projektje kapcsán coming outolt, szóval metál és buzulás kéz a kézben jár, de istenem, ezért értük meg 2009-et, hogy Pokolgép diszkográfiánk is legyen, meg motorunk is. 

49 hozzászólás

Szoicsiró álma - így születtek a Honda motorok

2009. február 24., 17:06 Módosítva: 2015.07.31 11:29
0
6 hozzászólás

Mi másról álmodhatott volna a kis Szoicsiró, mint kerékpárokról, fogaskerekekről és láncról? Ott nőtt föl a családi műhelyben, évekig csak apját látta hajlongani a vázak és küllők fölött. Maga is inasnak állt, versenyezni kezdett, minden energiáját ebbe fektette: a sebesség volt az ő istene, áldozott minden nap. 

Honda újításait és technikai reformjait órákon át gépelhetném, és a vicces történetektől is lerobbanna a blogmotor. Michele d'Auria néhány perces rajzfilmje sokkal többet mond el nálam; tessék csak feltekerni a hangerőt, majd hátradőlni – ez Szoicsiró álma.

Az animáció nem csak légből kapott eset: a száguldásba már gyerekkorában beleszeretett fiú volt az, aki szívós munkával oda emelte a japán motoripart, ahol jelenleg is tündököl. Megdolgozott mindenért, a rossz körülmények sem tántorították el: a háborúba belerokkant Japánban képes volt arra, hogy 1947 novemberében bemutassa első segédmotorját, a biciklire épült, fél lóerős A-type-ot, majd két évvel később a saját fejlesztésű kétütemű, kilencvennyolc köbcentis, három lóerős D-type-ot, ismertebb nevén a Dreamet.

Ekkor ért véget az álom és kezdődött el a valóság.

6 hozzászólás

Pompás ívek a Harley-n

2009. február 17., 16:52 Módosítva: 2015.07.31 11:29
0
14 hozzászólás

Nehezen tudok tökéletesebbet formát és íveket elképzelni annál, mint ami erre a Harley-Davidsonra került. Motoros ünnep lenne, ha az összes gépre jutnának ilyen részletek; egész nap tornáztathatnánk szemünket. Sajnos a Dark Custom modellekhez a tornászlány még akciósan sem jár, aki igényli, szerezze be magának.

Nem bizonyított, hogy ez a reklám része-e a gyári médiakampánynak, de akár gerillamarketing, akár nem, nincs az a motoros, aki ilyen hirdetések alatt a távirányító után kapkodna. 

 

14 hozzászólás

Csak a Jawadat akarom

2009. február 16., 17:45 Módosítva: 2015.07.31 11:29
0
78 hozzászólás

Mifelénk máshogy néznek a szocialista országokban gyártott motorokra. Jók voltak, szépek voltak, de ott a múlt idő jele: a világ megváltozott, dédelgessék csak őket a veteránosok. Igaz, itt a rendszerváltás után szükségből mindent átépítettek, háztáji barkáccsal próbálták lemásolni az elérhetetlen amerikai rémálmokat. Azóta eltelt néhány év, már nem sikk flexszel keringeni egy magyar vagy cseszkó rozsdahalom körül.

Azoknak, akik nem a vasfüggönyön innen éltek, nem jelent Zs-kategóriát egy Jawa átépítése: Philip a hollandiai Dark Star Customtól ugyanolyan lelkesen állt neki a cége udvarán rohadó Californian és 354-es alkatrészek válogatásának, mintha egy nemesnek tekintett négyütemű V2-est tervezne.

78 hozzászólás Távolról sincs vége, olvasson még

Dobozban rohadó csoda

2009. február 10., 21:06 Módosítva: 2015.07.31 11:29
0
31 hozzászólás

A BMW R7 annak ellenére, hogy a valaha gyártott egyik legszebb motor, nem kerülhetett sorozatgyártásba, örök prototípus maradt. Zárt lemezváza, préselt acél hídjai, valamint a motorgyártásban először alkalmazott teleszkópos villája rendkívül innovatívnak számított. 1934-ben építették meg Alfred Böning tervei alapján, hogy a BMW technikai fölényét demonstrálják vele.

31 hozzászólás Távolról sincs vége, olvasson még

Bármely vasárnapon

2009. február 7., 23:07 Módosítva: 2015.07.31 11:29
0
42 hozzászólás

Nem egy film van, ami motorokról vagy motorosoknak szól, esetleg egy-két jelenet erejéig felbukkan benne valamilyen kétkerekű. A legtöbbjükben csak egy tárgy, szimpla közlekedési eszköz, rosszabb esetben a gonoszság szimbóluma valami rettenet zs-kategóriás filmben. Arra, hogy olyan alkotás szülessen, amiben méltó módon és tisztelettel mutatják be, nagyon sokáig kellett várni: csak 1971-ben jelent meg a mára legendássá vált On Any Sunday.

42 hozzászólás Távolról sincs vége, olvasson még

Nápolyt látni Cezetával, 1964-ben

2009. január 26., 16:15 Módosítva: 2015.07.31 11:29
0
68 hozzászólás

A hatvanas évekbeli izgalmas útleírás szerzője apósom, Massányi Aurél.

Kevesen tudják ma már, mit jelentett az IKKA rövidítés, és mi volt ez az intézmény az 1950-es években. Én úgy emlékszem, az IBUSZ Külföldi Kereskedelmi Akció rövidítése volt a négy betű. Ma az IBUSZ szó hallatán mindenki az IBUSZ Utazási Iroda Kft.-re gondol, pedig eredetileg az IBUSZ szó jelentése egészen más volt: Idegenforgalmi, Beszerzési, Utazási és Szállítási Részvénytársaság (alapítva: 1902).

Ha erre a képre kattint, az út teljes képanyagát megtalálja a galériában! Egyébként ez itt már az újabbik fajta, indexlámpás Cezeta, ilyen volt az 1964-es

A II. Világháború előtt az IBUSZ a nyári időszakban egynapos, úgynevezett filléres (olcsóbban, mint a MÁV-jegy) vonatkirándulásokat szervezett a Budapesthez közeli, balatoni üdülőhelyekre. Előre kellett az oda-vissza útra helyet foglalni. Ez tulajdonképpen a mai fapados légijáratok elődje tekinthető.

Visszatérve az IKKÁ-ra - Budapesten az egyetlen üzlete a Belvárosban, a Tüköry utcában volt, amit a nagyközönség egyszerűen dolláros boltnak hívott.

68 hozzászólás Távolról sincs vége, olvasson még

Kétszáznegyvennel koccanó herék

2009. január 15., 15:24 Módosítva: 2015.07.31 11:29
6
32 hozzászólás

Mi másról szólhatna egy motorosblogot megnyitó bejegyzés, mint a sebesség iránti feltétlen alázatról? Erre vágyunk, ezt hajszoljuk, ezért folyik a harc – csak az alázat tisztasága határozza meg, hogy jobbá válunk-e a sebesség adta tapasztalattól, vagy dicstelenül, nyakat és csontot törve elveszünk.

Ki másról írhatnék egy motorosblogot megnyitó bejegyzésben, mint Rollie Freeről, akinek sebességi rekordja annak ellenére maradt ikonikus, hogy azt már sokszor és sokan megdöntötték? Senki sem emlékezik az egykori bajnokokra, az ő neve mégsem kopott meg. Miért is? Hát ezért:

32 hozzászólás Távolról sincs vége, olvasson még