Változik a kelléktár, beindult a fogyás a tesztcuccokban, ráadásul egy elég fájdalmas ponton. Pótolni nehéz.
Ha már pofára esünk, tegyük stílusosan. És lehetőség szerint úgy, hogy ne fájjon.
Nekem van mindkét fajta. Persze, ha orra esek, csak az egyik véd majd meg.
Lassan már tényleg nem lesz szükségem autóra, csak ha nagy tárgyakat kell szállítani: mínusz tíz fokig és száz kilométerig jó vagyok.
A balesetet követő lábadozós hetek végén motorra ültetett egy barátom, ezért hamar számolgatni kezdtem a félretett pénzemet.
Motorozás közben tönkre megy ez-az. Nem csak az alkatrészek kopnak el, hanem a ruha is.
El kell fogadni, hogy hiába van pénzünk, időnként akkor is megszívjuk.
Mikor a fejembe nyomtam, a jamaikai bobcsapatról szóló film egyik jelenete jutott az eszembe.
A tesztelt bukósisak az AGV olasz gyár legfontosabb támogatottja, Valentino Rossi 2003-as MotoGP világbajnok sisakjának színeit viseli.
Az X801 nem a beleépített technikával hódít, sőt kifejezetten szerény kialakítású.
Lassítok 120-130 közé, ott még elviselhető a zaj, és nyugodtan a fejemen marad a Grex.
Amint a tesztsisakban az első métereket megtettem, azonnal a címben szereplő végszó jutott eszembe.
A hátsó szándék, hogy ezzel a sisakkal a versenyzők felé kacsintgatnak, egyértelmű: a tesztre kijelölt sisakunknak D-gyűrűs szíja van.
Tudomásul kell venni, hogy ennyi pénzért nem lehet életre szóló sisakot vásárolni még az EU-ból sem.
Páramentesítés szempontjából az X-Lite verhetetlen, ha beszerzünk hozzá egy nem túl drága extrát.
Ahogy motorokból különböző kategóriák vannak, úgy minden stílushoz más a megfelelő ruházat. Ha azonban beköszönt a tél, a határok elmosódnak.