A Honda CBR1000RR-nél ha nem is vártunk új motort, megettük a teljesítménynövelésről szóló pletykákat, és számítottunk a 200 lóra, de hiába. 2019-re frissítik ugyan a Fireblade-et, de inkább csak finomhangolnak rajta, felhergelésről szó sincs.
A motorgyártóknál már külön részleg fejleszti a műszerfalat, és most éppen a Triumph vezeti a fegyverkezési versenyt az új TFT kijelzőjükkel és a hozzá tartozó rendszerrel. És most itt a rendszerben gondolkodás a lényeg, nem az, hogy hány collos és mennyire színes, meg pixeles-e a grafika.
A Benelli ha még csak tanulmányként is, de bemutatta a Leoncino 500 nagytestvérét, a Leoncino 800-at. Egy új térhálós vázat terveztek hozzá, a motor viszont ismerős lehet, ezt a 750-es soros kéthengerest már láthattuk a Benelli 752S-ben.
Az elmúlt években a Superbike világbajnokság kicsit elsivatagosodott, és a Kawasaki kőkemény uralma betonként megkötött - látszólag a Ducatin kívül nem is törte magát nagyon senki, hogy felvegye velük a versenyt. A Kawasaki az elmúlt években rengeteg pénzt költött, hogy övék legyen a legjobb versenymotor a mezőnyben, és kiélvezték, hogy a MotoGP-től távol maradva nem kellett megosztani a kapacitásokat. Na, jövőre ennek vége lehet.
Kicsit sem meglepő, hogy a Ninja 300 és a Z300 mintájára a megnövelt köbcentivel mérgesített Ninja 400-ból is készült pucér változat. Bár új modellről van szó, műszaki résznél nem kell sokat időzni, hiszen az egy az egyben megegyezik az idomos változattal, vagyis a 399 köbcentis, soros kéthengeresből 45 lóerő jön, amely hattal több a háromszázas modellnél - ha érdekel, hogy ez mi mindenre elég, olvasd el a Ninja 400-ról szóló tesztet.
A Kymco robogógyártóként van a fejekben, de mintha kilépnének ebből a szerepből, és nyitnának új szegmensek felé, legalábbis a Kymco SuperNEX alapján csak erre tudok gondolni. Ez ugyanis egy elektromos sportmotor, hatgangos váltóval, 250 km/h-s végsebességgel, melyet 10,9 másodperc alatt elér. Még egyszer: 11 másodperc sem kell, hogy nulláról 250-re gyorsuljon.
A Royal Enfield KX bobber tanulmányt nem láttuk jönni: nem csak a bobber stílus és annak hipermodern részletei meglepőek, hanem már maga a blokk is. Az új kéthengereseik eddig párhuzamosak voltak, itt pedig egy V motort látunk.
Bistei kollégával régóta vitatkozunk arról, hogy a Husqvarna retrofuturista modelljei közül a Svartpilen vagy a Vitpilen az igazi: ő esküszik a csutkakormányra, én pedig a scrambleres üléspozíciót részesítem előnyben. Eddig csak a 401-ből volt választási lehetőség, de végre leleplezték a Svartpilen 701-et, mely a Duke 690 alapjait használja, és minden képzeletet felülmúlóan dögös.
Pár hónapja ütötte fel a fejét a hatkilós Aprilia sportmotorról szóló pletyka , az EICMA-n pedig mindez valósággá vált, még ha egyelőre csak egy tanulmányról van szó.
Akinek az elmúlt években nagy, egyhengeres, pályán és utcán is betyáros supermotó vagy enduró kellett, annak egyetlen lehetősége volt, a Husqvarna 701 Supermoto és 701 Enduró. Most már újra van opció: ugyanaz narancssárgában.
Így utólag már kicsit bánom, hogy ellőttem a szuperlatívuszokat a Husqvarna 701 Svartpilen kapcsán, mert ha valamitől igazán önkívületi állapotba kerültem, az a Husqvarna Vitpilen 701 Aero Concept, amit röviden összefoglalhatunk azzal, hogy csutkakormányos, idomos, egyhengeres pályamotor, de ez pont nem fedi a lényeget.
Ismét nagyot gurított a CCM. Az elmúlt másfél évben óriási lendületet kaptak, és egy újabb modellel rukkoltak elő. A roadster jellegű alap Spitfire, a Scrambler, a Flat Tracker és a Bobber után itt a Spitfire Foggy, melynek tervezésében a négyszeres Superbike világbajnok Carl Fogarty segédkezett.
A mérsékelten meglepő újdonságok sorát erősíti a frissen bemutatott BMW R 1250 R és RS modellek, vagyis a bajorok bokszermotoros modern naked és sporttúra modellje. Meglepő újításra nem kell egyiknél sem számítani, a leginkább említésre méltó előrelépés már a névből is kitalálható: mind a kettő megkapta a ShiftCam változó szelepvezérléssel ellátott, nagyobb lökettérfogatú blokkot.
Az EICMA-n nem csak új motorkerékpárokat mutatnak be, ide időzítik a kiegészítőgyártók is a legfrissebb fejlesztésük prezentációját. Biztonság terén jelenleg a légzsákos ruhák a leginkább előremutatók, és két gyártó kínál ilyet: a Dainese és az Alpinestars, akik perben is állnak egymással - jellemzően a Dainese a felperes és ők is kezdték korábban a fejlesztést.
A BMW egy éve mutatta be a C 400 X-et, a 650-eseknél két számmal kisebb és sokkal ésszerűbb robogóját, most pedig elkészítették a túraváltozatát, a C 400 GT. A műszaki alapok nem változtak, ugyanaz a 34 lóerős egyhengeres hajtja, és ugyanazon a CVT váltón keresztül megy hátra a hajtás.
Az MV Agusta az új, négyhengeres Brutale mellett egy igazi csemegét is dobott a népeknek, igaz, a Superveloce 800 egyelőre csak tanulmány - de 2019 második felében már várható belőle a szériaváltozat.
A Honda nem az előre nem látott meglepetések mestere, tehát az egyik idei újdonságuk a már többször megjósolt Honda CB650F, amely alapjait tekintve visszafogottan változott csak, stílusában viszont felzárkózott a CB125R, CB300R és a CB1000R-hez.
Az 1981-ben bemutatott Yamaha XT500 terepmotor mára elképesztő klasszikus lett, így szinte adta magát, hogy készítsenek egy retró változatot a tiszteletére. Bár az XSR700-nak nem sok köze van az öreg enduróhoz, a Yamaha mégis úgy döntött, hogy ideális alap lesz a limitált szériás megemlékezéshez.
Már egy éve várjuk, és közben ugyan már itt-ott megmutogatták a csókosoknak a kész változatot, de most végre túl vannak a hivatalos leleplezésen. A most divatos szokás szerint a 790 Adventure egyből két kivitelben készül, az alapmodellen kívül van egy megfent, R változat is.
A Yamaha Niken érdekes jármű, elég különleges vezetési élménnyel, de már a teszten is arról beszélgettem a többi újságíróval, hogy ez mégis, mire jó? Mármint ha éppen nem az Alpokban laksz? Túrázni ugyanis nem igazán alkalmas, mert nem kimondottan pakolásbarát.
A Pierobon nem különösebben ismert gyártó, nagyjából a Bimotához tudnám őket hasonlítani, annyi különbséggel, hogy kizárólag Ducatival foglalkoznak. Mármint Ducati blokkok köré építenek komplett versenymotort, különös figyelmet szentelve a gyárinál jobb és könnyebb váznak. Építettek már így csapatós motort a lég-olajos DesmoDue 1100 EVO blokk köré, az volt a Pierobon X60R, volt már motorjuk a Testastretta 848-cal is, azt Pierobon X80R-nek hívták, most pedig leleplezték a X85R-t, amelyben a Ducati Superquadro blokkja ketyeg, melyet a V2-es Panigalékból ismerhetünk.
Idén húsz éves a Yamaha YZF-R1 széria, amivel a Yamaha modernkori superbike-karrierje indult, ezt pedig egy nagyon ultra-limitált R1 kiadással ünneplik - ez a YZF-R1 GYTR, amiből mindössze 20 darab készül, és egy kizárólag pályán használható csoda lesz. A GYTR amúgy a Genuine Yamaha Technology Racing rövidítése.
Ha valaki csak egy értelmezhetetlenül gyors motorra vágyik, de nem szeretne bajnokságban versenyezni, nyugodtan választhat magának műszaki kötöttségek nélkül bármit, hiszen nem kell megfelelni a műszaki kiírásoknak és az 1000 köbcentis limitnek.
A most leleplezett BMW S 1000 RR-nek sokszoros feladata van. Egyrészt lassan tíz éve leplezte le a német márka az első RR-t, ami egyben a cég első, soros négyes sportmotorja volt, amely aztán egyből új korszakot nyitott a sportmotorok világában, mind teljesítményével, mind elektronikáival inasba tette az összes konkurensét. Azóta viszont a világ felzárkózott hozzájuk, sőt, le is lépték őket, itt volt az ideje, hogy visszavágjanak.
A tegnap bemutatott Yamaha Ténéré 700 után azzal az érzéssel dőlhet hátra a terepre vágyó motoros, hogy megérte várni. Mivel az utóbbi hónapokban az utolsó részletek is kiszivárogtak, nagy újdonságok nem derültek ki róla - a műszaki oldalról amúgy sem számíthattunk meglepetésekre, hiszen az MT0-7 alapjaira épül a típus.